PAYER Imre

FÖL, FÖL, TI RABJAII A FÖKDALATTINAK!

Payer Imre verseskötetében nem ritkák az egészen klasszikus veretű-metrumú, antik sorválfajokkal élő költemények, ám a figyelmetlenebb olvasó bizonyára észre sem veszi őket. Nem is igen veheti, hisz a versek szó- és mondatanyaga, témaválasztása olyannyira ellentétben áll velük, hogy a finoman antikizáló versforma-holdudvar a tudatküszöb alá szorul (persze azért sajátos ingert adva a vájt fülű olvasónak). A versek nagyobbrészt a mai Budapest utcáiról, tereiről, presszóiról, kocsmáiról, metróiról, zsúfolt buszairól, embertömegéről, az e tömegben adódó véletlenszerű találkozásokról szólnak. Epikus jellegű, életképszerű szcenikájú szinte minden költemény: kicsiny, mindennapi sztorik, jellegzetes figurák, hajléktalanok, tolakodók, egymásnak vissza sem köszönő hajdani szeretők, a szürke embermasszából üdén kiragyogó kisfiúk, roggyant gangok, vizeletszagú falak, átjáróházak, kopott cukrászdák jelennek meg a versek szövetében. Javarészt kicsiny "novellák" ezek a versek, együttesük pedig akár jellegzetes Budapest-regénynek is tűnhet. De mély, igazi líra árad belőlük. Elsősorban azért, mert a szerző ért hozzá, hogy sajátos versmodalitást adjon nekik. Nemcsak leírásokkal, elbeszéléssel, alakrajzzal él, hanem mindenkor jelöli azt a viszonyt is, amelyben a beszélő a megjelenített "valósággal" áll. Ez pedig igen gazdag, igen sokféleképp rétegzett. Payer mesterien kezeli az iróniát, a nosztalgikus evokációt, a meditatív hangnemet is; érzelmek, hangulatok, "hozzáállások" egész sorozatát, hatalmas skáláját involválja műveiben (Hajnalban; A metróállomáson; Buszon ültem Budapesten; Habarcskeverőgép; Világvégi gang; Felperzselt bolhapiac valahol stb.). - Jelentős kötet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez