Francesco PETRARCA
FRANCESCO PETRARCA DALOSKÖNYVE
Petrarca a legnagyobb humanista olasz lírai költő s kora jelentős
tudósa. Legtöbb műve latin nyelvű, nevének fennmaradását mégis inkább
a maga mulattatására írt olasz nyelvű verseinek köszönhette. Magyarra
először Radó Antal fordította le ezeket az ezernyolcszázas évek végén,
de hatása a magyar irodalomra korábban is rendkívül erős volt. Vitéz
János egy időben a baráti köréhez tartozott; Nagy Lajos magyar
királynak levelet írt a kormányzás módjáról; Janus Pannonius
példaképének tartotta; 1493-ban a Festetich-kódexben mai magyar
fordítás található tőle. Balassi, Csokonai majd különösen Kisfaludy
Sándor (a Himfi szerelmei-ben) közvetlen ösztönzéseket kapott tőle.
Adynál is versekben, sőt versciklusokban követhető nyomon a nagy olasz
költő ismerete és szeretete (Ceruzasorok Petrarca könyvén). A 366
versből, hozzávetőleg 7500 sorból álló Dalok Könyvének egyharmadát az
olasz filológia vitathatatlanul remekműnek tartja. Belőlük 46-ot
Sárközi György míves fordításában 1957-ben kapott kézhez a magyar
közönség a kétnyelvű Janus-sorozatban.
Leghíresebb darabjai: a III., amely Laura megpillantását örökíti meg;
a XII., melyben szerelmét az öregségre figyelmezteti; a XXXIII., amely
szerelmének betegsége fölött búslakodik; a XXXV. (talán a legszebb),
amely a szerelem elől a természetbe menekülést ábrázolja; a XLIV.
szerelme elképzelt kegyetlenségéről; a XLIX. a bevallást követelő és
mégis elrejtett szerelem ellentétének kínjairól, a LXI., amely régi
szerelmi áldások motívumaiból rakja össze mondandóját; és a CXXIX.,
amelyben kedvese képét a természet tárgyaiban véli fellelni a költő.
Nem szerelmes vers, de később történelemformáló ereje támadt a
CXXVIII.-nak (Italia Mia), melyet 1345-ben írt, amikor a
Gonzaga és az
Este család Parma birtokáért harcolt. Az alapos - bár fordításaiban
nem egyenletes színvonalú - dalgyűjteményben minden verskedvelő olvasó
örömét lelheti.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|