PLUTARCHOS

PÁRHUZAMOS ÉLETRAJZOK

Plutarchos római császárkori gondolkozó volt, filozófiai nézeteiben az eklektikus platonizmust képviselte. Filozófián kívül irodalmi és vallási kérdésekkel foglalkozott, nevének fennmaradását azonban főként életrajzainak köszönhette.

Célja a görög és római nagy emberek életének összehasonlítása volt, hogy az együttélésre kénytelen két nép megismerhesse egymás érdemeit és tanuljon egymás hibáiból. Történetírói ténykedése tehát példaképek felsorakoztatásához fűződő erkölcsfilozófiai elmélkedések sorozata. A plutarchosi életrajzok 105 és 115 között keletkeztek, a sorozat valószínűleg befejezetlen. A 23 elkészült portré szereplői: tíz athéni görög, többek között Thézeusz, Szolón, Periklész, Alkibiadész és Demoszthenész, ezenkívül három spártai és két thébai kiválóság. Szerepel Nagy Sándor és a perzsa Artaxerxes császár is. A rómaiaktól ősi királyok: Romulus és Numa Pompilius, a korai köztársaság alakjai: Publicola, Coriolanus és Camillius, majd az idősebb Cato, a Gracchusok és ellenfelük, Sulla, Ciceró, Brutus, Antonius, Caesar és Crassus. Az író történelemfelfogásának avultsága, folytonos moralizálása és szereplőinek felszínes lélektani ábrázolása fölött nem múlt el nyomtalanul az idő. Gazdag mondanivalójának, közvetlen és méltóságteljes előadásmódjának,valamint humanizmusának a kereszténység korai századaiban, a reneszánsz és a francia felvilágosodásban nagy hatása volt (például Shakespeare római tárgyú tragédiáira is.) A könyv-változat bibliofil kiadását bő névmagyarázó jegyzetanyag és kitűnő, tömör utószó egészíti ki. Városi és községi könyvtárakban helye - sajnálatos módon - elsősorban a helyben olvasók számára fenntartott prézens gyűjteményben van, megyei könyvtárakból kölcsönözhető - a hangoskönyvtári változat így készülhetett el.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez