Marcel PROUST

AZ ELTŰNT IDŐ NYOMÁBAN I-III.

Ezen a címen ismertté vált mű hét sorozatból áll, ezt a hét részt három kötet tartalmazza. Az első hőse Swann, egy gazdag, művelt nagypolgár, aki hosszas habozás után feleségül veszi Odatte de Crécyt, egy félvilági kurtizánt, s akiben Proust, a Narrátor mintáját láthatjuk. A második rész főképp Proust és nagyanyja balbec-i nyaralásáról szól, az ottani társaságról, az ott nyaraló süldő lányokról, köztük a titokzatos Albertine-ről. A harmadik rész a Guermantes hercegi házaspár nagyvilági életét festi. A negyedik rész különösen a szereplők szexuális tévelygéseit elemzi, központjában Charlus báróval. Az ötödik és a hatodik a Narrátor Albertine iránt való szerelmét ábrázolja, a fiatal lány titokzatos magánéletét, majd eltűnését. Az utolsó rész - az egész befejezése, amikor a Narrátor több évi távollét után egy estélyen találkozik a regény szereplőivel, akiket az évek, az Idő maszkjában csak nehezen lehet felismerni, s ezzel kapcsolatban magát az Időt és főleg regényelméletét magyarázza. A regény első olvasásra nem hasonlít regényhez általában. Nincsen tulajdonképpen cselekménye. Nincsenek szilárd típusok; hősei folyton változnak, helyzetük, hangulatuk, másokkal való kapcsolatuk szerint. Állandó típusjellemek helyett folytonos változások, pillanatképek, az idő örök jelenléte és pusztító hatása és vele szemben az emlékezés: például a teába mártott sütemény az egész gyermekkort felidézi. Minden kis részt összefognak a külső és belső összefüggések. A mű szépségei még azok a metaforazuhatagok, melyek a különböző művészeteket egymáshoz egészen közel hozzák, hogy egymást megvilágítva a művészi alkotás rejtelmeibe vezessék az olvasót.
Nehéz, erőfeszítést igénylő, de páratlanul gazdag olvasmány.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez