RÓNAY György
A PÁRDUC ÉS A GÖDÖLYE
A regény Ézsiás könyvének bibliai példázatára épül: "együtt lakik
majd akkor a farkas a báránnyal, s a párduc együtt tanyázik a
gödölyével". Két embertípus, két magatartásforma bemutatásán keresztül
két nyomasztó korszak természetrajza kristályosodik ki a műben. A
"párduc", Stoll Aurél ítélőbíró, a Horty-korszak s a személyi kultusz
alatt egyaránt a hatalom manipulációjának megfelelően cselekszik.
Látszólag erős egyéniség, de a lét határhelyzeteiben pilátusian,
gyáván viselkedik, így csak a langyosok tipikus védekezésével mentheti
magát, akiket "kiköp emberlakta szájából az Úr": "Parancsra
cselekedtem". Nem menti meg osztálytársa, Kende Pepi, a "gödölye"
feleségét és gyermekét a koncetrációs tábortól, később pedig vállalja
egy kulák koncepciós per bábbírájának szerepét - mindkettőt
félelemből. A bibliai igazság Kende Pepi sorsában nyilvánul meg. A
kisember-életet vállaló vasúti tiszt karrierjét a felszabadulás előtt
zsidó felesége, az ötvenes években nyiltan kimutatott, mélyen
keresztény humanizmus akadályozza meg.
A regény egyik érzelmi-drámai csúcspontja a párduc és a gödölye
párbeszéde, ahol kiderül, hogy az ügyefogyott kis vasutas hatalmasabb
a bírónál, hiszen nincs félnivalója, mindig megőrizte tartását.
Humanizmusát a szenvedések még tisztábbá lényegítették. De a
szorongásaival, félelmeivel magára maradt párduc számára is elhozza a
keresztény humanista író a megváltás lehetőségét. A számkivetés
számára is a régen áhított megtisztulást és nyugalmat jelenti.
Rónay a kitűnő regényben lélektani szempontból hitelesen megrajzolt
alakokat, pattanásig feszült helyzeteket teremt a hagyományos és az
analitikus regény sajátosan ötvözött eszközeivel.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|