Bertrand RUSSELL

A FILOZÓFIA ALAPPROBLÉMÁI

Russell a huszadik század egyik kiemelkedő, de irányzatokba rendkívül nehezen besorolható gondolkodója. A filozófia alapproblémái munkásságának viszonylag korai szakaszában született; mint jóval később visszaemlékszik rá: "szerencsés pillanatban".

A szerény terjedelmű munka a filozófiában megszokott kétpólusú világkép (test és lélek; anyag és szellem) helyett hármas felosztást javasol. E szerint egyrészt vannak az anyagi tárgyak, amelyek valódi milyenségéről azonban az embernek nem lehet tudomása, mert számára ezek csak "érzéki adatok" (szín, hang, íz, tapintásérzet stb.) hordozói; másrészt van maga az érzékelő ember, akinek érzékelési folyamataiban a kívűlről - vagy akár önnön testéből - érkező "érzéki adatok" egyedien, sajátságosan jelennek meg; végül pedig, harmadrészt vannak az általános fogalmak, platóni szóval: az ideák, russelli kifejezéssel: az univerzáliák, amelyek lehetővé teszik, hogy akkor is eligazodjunk a világban, ha érzékelésünkkel soha nem is leszünk képesek felfogni a dolgok igazi természetét. Ez a kiindulópont igen jó gondolati pozíció Russell számára ahhoz, hogy radikálisan szembeforduljon az angol bölcseleti hagyományban Berkeley püspök révén erősen meggyökeresedett szolipszizmussal, a "létezni annyi, mint valakinek az érzékelésében jelen lenni" elvvel, mert miközben lendületesen cátolja az érzékelés egyeduralmát állító elméletet, érveivel már fokról fokra előkészíti az univerzáliák külön státusát, így teremtve filozófiai értelemben vett realitást a neki oly kedves logikai törvényeknek, matematikai igazságoknak. Bármennyire rendszerízű is Russell hármas felosztást ajánló javaslata, a szerző ebben a művében sem hűtlen gondolkodói karakteréhez; erénye most sem a módszeres kifejtésben, hanem a "józan ész" vélekedését is figyelembe vevő, kifinomult érvelési technikában, a fogalmak precíz megkülönböztetéseiben rejlik.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez