SŐTÉR István

BŰNBEESÉS

A 70-es években írt két nagy regény Az elveszett bárány; Budai oroszlán ugyanazon a terepen, jórészt a Bűnbeesés szereplőivel ismerős, így szinte önként adódott, hogy Sőtér trilógiává alakítsa e három regényt. Ehhez képest az átdolgozott Bűnbeesésben rendre megjelennek a későbbi művek szereplői, Ettre Ferenc, Klára, aki itt még csak menyasszony, Dávid, a nagy professzor stb. De regénypoétikailag is történtek változások: az írónak sikerült "kikevernie" azt a stílust, elbeszélésmódot, regényformát, amely egyszerre épít a 61-es realista változat társadalmi hátterére, ma ismét korszerűnek tetsző hangulatrajzaira, mitikus képeire, szimbólumaira. A regény egyetlen társadalmi réteg, a magasabb középosztály viselkedéseit, "reflexeit" vizsgálja 1938-ban, az utolsó békeévben. A főszereplők, Rosty jószágigazgató özvegye, az ő lányai, a megkeseredett Margit és a kétségbeesetten szerelmes nagy zongoraművésznő, Mercedes, Péter és László, Margit fiai, valamint Marton gyárkomplexum-vezérigazgató és Jankovits, a nagyvilági vivőr, végül Andrea, Péter férjes-asszony szeretője, bár más-más módon, de mindannyian azt a képletet képviselik és variálják, amely a szerző intenciói szerint magyar ancien régime-nek nevezhetünk. Vonzó és embertelen tulajdonságok ötvözetei, egy nagy kultúra dekadens reprezentánsai, a régi világ nagyon is differenciáltan, több síkúan ábrázolt vezérképviselői, típusai és szimbólumai egyúttal. Az ő életük, szerelmeik, zűrzavaros érzelmeik, kitörési és beletörődési törekvéseik, finom pszichológiával megrajzolt hányódásaik ábrázolása a regény, amely - ebben a formájában - a magyar regényirodalom egyik kiemelkedő remeke egyúttal - a szó eredeti értelmében vett - az erotikus irodalom kiemelkedő képviselője is.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez