SZALAY Lenke

HAJNALI SZÖKÉS

A tizennyolc éves Nóra bejelenti, hogy elhagyja szüleit. Elhatározása arra készteti anyját, hogy visszaemlékezzen életére, s Nóra is felidézi gyermekkorát. Vilma, az anya, fiatal lányként egy kenyérbolt vezetője volt. Amikor huga meghalt, árván maradt lányát, Juditot a volt sógor feleségeként ő nevelte tovább. A házasságból saját gyermekként született Nóra. A regény második részében Nóra idézi fel a féltestvérrel közös gyermekkort. Az emlékek alapmotívuma Judit erőszakossága, kíméletlensége, uralkodási vágya. Pestre kerül, felveszik az egyetemre, de abbahagyja a tanulást. Kórházban dolgozik, itt beleszeret egy orvosba, aki nem akarja érte elhagyni feleségét és két gyermekét, inkább disszidál 56-ban. Judit egyedül marad ugyan, de nem akar visszamenni szüleihez. Még így, a távolból is tud győzni vetélytársán: elcsábítja Nóra vőlegényét, a fiatal gimnáziumi tanárt. Nóra ezért önkéntes száműzetésbe vonul: képesítés nélküli tanító lesz egy kis faluban. Egy szép napon megjelenik hajdani vőlegénye, bevallja, hogy csalódott Juditban, őt szereti, csak vele tudna élni. Nóra - a mai fiatal lányok józanságával - visszautasítja közeledését, s elhatározza, hogy végleg falun marad, s édesanyját magához hívja.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez