SZÉCSI Margit

A CSILLAGOS GOLGOTA

Szécsi Margit posztumusz kötetében a huszonkét éve halott Nagy László méltó társának, özvegyének utolsó verseiben gyönyörködhet az olvasó. A sajtó alá rendező, Buda Ferenc Szécsi nyolcsoros vallomását választotta a kötet mottójául: "Udvara van a Holdnak / merész ezüst-arany, / Félelmetlen szívemnek / keserű / udvara van / Szép hiúság: porból lenni / s kiragyogni ami van / Élete a vitéznek / dicső és boldogtalan". E "dicső és boldogtalan" élet "ragyog ki" a kötet 42 verséből, merészen és keserűen. A Jelenések könyvé-nek rémlátomásai mögül a magyar valóság realitása villan elő: "... imádkozz, hogy halottjaid is / meg ne utáljanak / s tova ne ússzanak az égen - az ég, tudjuk: / a föld / tükörjós boltozata..." - irta a Cézár emeletei című nagyigényű versében. Ezt a hangot erősíti föl az utolsó, döbbenetes költemény is: "... hogyha kinek gyarmata vagy: / kölkeidben is az maradj / Belepusztul ősöd, apád / Ez a sors a magyar Gulág" (A magyar Gulág). Mintha Ady ostorozó szavai élednének újra a Káin és Ábel soraiban, még inkább A magyar Doberdó pesti képeiben vagy A vörös szalon megrázó látomásában: "És megunhatatlan csoda / ha egy-egy terror véget ér / Ez az istenek alkonya / S támad, föltámad a szél." Ritkán olvashatunk ilyen sorokat: "A hódítót / megeszi a meghódított / nyomorúsága" (A sáska szárnya). Szinte egyetlen vers sincs a kötetben, amelyik ne a magyarság sorskérdéseivel szembesülne. A költő legszemélyesebb lírája mélyén is közösségi kérdések feszülnek. Olykor a népköltészet dallamait, képeit idézi, nemegyszer Balassiig visszanyúlva (Szárnyas lovon aki indul).

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez