SZÉKELY János

AZ ÁRNYÉK;  SOÓ PÉTER BÁNATA

Az árnyék világirodalmi előzményének az E.T.A. Hoffmannhoz közelálló Adalbert von Chamisso novellája tekinthető, melynek főszereplője eladván árnyékát, révetegen bolyong a kiismerhetetlenné vált világban. Székely föltámasztja Schlemil Péter árnyékát, és bekalandoztatja vele a 20. századi ember világát. Az árnyék-hős természetesen gazdát keres, ám minden, a valahová-tartozást szolgáló jó szándéka, emberi vonzalma, hűsége, őszintesége csupa feleslegessé lesz, nyűg és kolonc a megnemértés tömbjén, mígnem a nyilvánvalóan ellenséges modern világ annyira gyűlöletes lesz a számára, hogy "öngyilkos" lesz. A sok tekintetben megható, de minden mondatával elgondolkodtató elbeszélés humanista alapgondolata a valódi emberré válás - úgy tetszik - megvalósíthatatlan törekvése.

A Soó Péter bánata a világirodalomból úgyszintén ismerős Doppelgänger-motívumból született, egy különös ikerpárról szól, sorsukról, hányattatásaikról a második világháborús Németországban. A háború azonban nem tárgya, hanem kerete az önvesztés-önmegváltás pszichikai ihletésű történetnek. Valódi és látomásos, tényszerű és álomszerű határait elmosó jelenetek "valóság-biztosítéka" a kérlelhetetlen létezéssel történő folytonos szembesítés, itt és így méretett meg a főhősök kamaszos szenvelgése, önámítása, alaktalan sorsuk bizonytalansága. Az író tolla - mindig egyensúlyban maradón - a létezés komor tényei és a finoman árnyalt nosztalgiák között billeg, így érve el maradandó értékű és töretlen művészi hatást.

A morális választás esélyeit középpontba állító kisregények filozófiailag az egzisztencializmussal tartanak rokonságot, mely gondolati vonulatnak később - nem újromantikus, hanem realista látású kifejeződéssel az író A nyugati hadtest-ben ad végső formát.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez