SZÉKELY László

AZ EMBERARCÚ KOZMOSZ

A metafizikai és természetfilozófiai világképeket legalaposabbam Kopernikusz, Kepler, Galilei, Newton és társaik természettudományos világképei rendítették meg. A rajtuk tájékozódó modern filozófiai kozmológiák már a múlt században elutasították az "antropomorf" világképeket, a "dezantropomorfizáló", az emberi szempontoktól, látásmódoktól eltekintő világmodelleket tekintették csak komoly tudományos jellegűeknek. Székely László kitűnő könyve most egy másik fordulatról számol be. Arról, hogy nem a klasszikus antropomorf kozmológiák támadtak ugyan új életre, de a dezantropomorf természettudományos kutatások kozmoszképe kezd - immár néhány évtizede - átalakulni, antropomorffá válni. Ez a természettudományokban zajló - több oldalról is vitatott - koncepció arra hívja fel a figyelmet, hogy az ember természettudományos tevékenysége nem válhat soha igazán dezantropomorffá. A hatalmas egzakt kozmológiai koncepciók egyrészt ember alkotta modellek, másrészt a legegzaktabb kutatások is úgy mutat ják be a kozmoszt, mint amelynek része az ember is, a kozmosz tehát "objektíven" is valamiképp emberszerű, antropomorf. Székely László gondosan számba veszi az újabb és újabb természettudományos kozmoszképeket (igen sok, laikus számára alig követhető tudományos információt közvetítve), de alaposan felméri a filozófiai kozmológiák újabb alakulásait is, valamint a tudományelméletek egyre kevésbé magabiztos teóriáit is a kutatási paradigmákkal kapcsolatban. A hatalmas ismeretanyagot felölelő, meghökkentően újszerű kötet - elsősorban filozófiailag és természettudományosan is alaposan iskolázott olvasóknak ajánlható.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez