RÁMÁJANA

A szanszkrit nyelvű indiai irodalom két hatalmas eposza, a Rámájana és a Mahábhárata a világirodalom legnagyobb remekei közé tartoznak. Ősi énekek, mesék, hősköltemények, folklór- és vallási művek alapján alakult mindkettő az i.e. első évszázadokban önálló, néhány száz évvel később írásba is foglalt eposszá, az eposz műfajának legnagyobb világirodalmi példaművei egyikévé. Míg azonban a Mahábhárata hősi énekké alakult, az emberibb, egyszerűbb, sokkal kevésbé terjedelmes Rámájana ún. meseeposz lett az alapanyagot egységes művé alakító Válmiki nevű költő (akiről nevén kívül semmi sem tudható) kezén. A mai olvasó számára a Mahábháratánál sokkal érdekesebb, megközelíthetőbb, élvezetesebb eposz prózai átiratban, valamint számos, az alaptörténetet elhomályosító, önmagában azonban igen szép epizódjának verses átköltésében lehet ismerős. Most első ízben jelent meg az eposz hét könyvéből hat (a hetedik tulajdonképpen szervetlen, kései záradék) ének úgy, hogy a szöveg az eposz igazi magvát, magát az eposzi cselekményt adja elő, a meseeposz "meséjét", vagyis a lényegét. A fordító - minden eddigivel ellentétben - eredetiből dolgozott (korábban az ő nyersszövegeit használták a költő-műfordítók), ám Vekerdi József ezúttal nemcsak tudós szanszkritológusnak, de remek költőnek is bizonyult. A bonyolult szanszkrit versformát, a sok szabadságot megengedő, ám sokszoros megkötöttségeket is tartalmazó slókát remekül, igen élvezetesen és - természetesen - roppant hűen is fordítja. Az eposz ebben a formában minden verskedvelő olvasó gyönyörűségére szolgálhat, és végre a teljes mű struktúrája, egésze bomlik ki az olvasó előtt. Rámá királyfi kalandjai, elűzetése apja udvarából, feleségének, Szitának elrablása a démonok tízfejű királya által, az őt segítő majmok iszonyú harcai a démonokkal, végül a trón és a feleség visszaszerzése, a megnyugtató megoldás. Az eposz eme első igazi kiadása minden irodalomkedvelő alapolvasmánya.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez