TAR Sándor
A TÉRKÉP SZÉLÉN
A dantei poklok legsötétebb bugyraiba kell alászállnia annak, aki A
térkép szélén című elbeszéléskötet darabjainak olvasásába kezd. Ezekben
az írásokban Tar Sándor szociografikus hitelességgel, - véleményét,
érzéseit azonban ki nem nyilvánítva - mutatja be a lét peremére szorult
emberek nyomorúságos tengődését. A térkép szélén, azaz a társadalom
legperemén élők szinte születésük pillanatától kezdve be vannak zárva abba
a világba, amely számukra eleve elrendeltetett. Amikor néha megpróbálnak
kétségbeesett igyekezettel, minden erejüket összeszedve kikapaszkodni a
veremből, szomorúan kell tapasztalniuk, hogy még mélyebbre esnek vissza.
Már-már azt gondolhatná az olvasó, hogy ezeket az embereket olyannyira
megtaposta az élet, hogy elemi szükségleteik, gyakran állati módon történő
kielégítésén túl, más vágyuk sincsen, minthogy túléljék az aznapot. Holott
a rongyos ruhák mögött és ápolatlan testekben nagyon is érző lelkek
húzódnak meg. Döbbenetes képsorokban (Ház a térkép szélén) kel
életre annak a hortobágyi tanyának az élete, ahol a világtól elzárva, az
életbe beilleszkedni kívánó börtönviseltek, egy Peták nevű ember
vezetésével libákat fosztanak. A büzős, koszos telepre érkezik a
főszereplő, Mikos, akit majdnem megöl a szabadon kószáló, bika erejű
bolond, Jézuska. Ám az ő karmai közül hiába szabadul ki, mert ezután Csuri,
Epilaci, Kanzoli és a többi telepmunkás játékszere lesz, mindaddig, amíg a
sánta Anna ágyasául nem fogadja. Mikos felméri, hogy innen lehetetlenség
elmenekülni, megpróbál hát megfelelni az elvárásoknak, ám egy napon szörnyű
tragédia történik, amikor Petákot lelövi az egyik munkás, mert az a
szerelmeskedő Annára és Mikosra akarta gyújtani a pajtát. Megrendítően
nyomorultak Tar Sándor nőalakjai, akik egyetlen örökségüktől, nőiségüktől
is megfosztatnak a kiszolgáltatottságnak, elesettségnek ebben a végső
stádiumában. Szilvia, az alig tizenéves kamaszlány, a lakótelep padján,
mámoros bódulatban, társai szexuális vágyainak védekezésképtelen tárgyaként
éli életét. Kiss Zoltán alkoholista szülők rendkívül tehetséges, kitűnő
tanuló fia esténként kedves törődéssel próbálja fedél alá vonszolni a
lányt. Azon a napon pedig, amikor a fiú otthonában megjelenik Recsegi, a
magyartanár, hogy a szülőket - nagy nyomorúságuk ellenére is - rábeszélje
fiúk taníttatására, sajnos eredménytelenül, Zoltán férfivá érik. A tanár
családlátogatása után elfut otthonról, és a játszótéri padon, néhány deci
kannás borért cserébe, magáévá teszi Szilvit. De hasonlóan szánandó az
állandó éjszakai műszakban takarító, egykoron jobb napokat látott Nellike
is, aki a koedukált WC-n eszi meg az otthonról hozott finomságokat. Amikor
Béla, a kamaszkorból már felnőtt, ám férfinak semmiképp nem tekinthető
segédmunkásfiú le nem veszi róla a tekintetét, női bájai
ellenállhatatlanságának tudja be a fiú érdeklődését, ám amikor Béla a
mellékhelyiségben meglepi a jóízűen falatozgató asszonyt, kiderül, hogy nem
a szerelem, hanem az éhség hajtja Nellike után. Ilyen és ezekhez hasonló
történetek sorakoznak a kötet lapjain, például az amputált lábú Váradiról
(A rosszlábú Váradi kertje), vagy a szobaúrról, Béláról, aki
kényelme érdekében szállásadónőjének halálosan beteg férjét - egészen
humánus módon - segíti át a másvilágra, hogy rendes szobához jusson, és az
érte epekedő Sárosiné Kollár Ilona vágyait beteljesítse
(Hidegfront). A szerző kíméletlen hatású képekben rajzolja meg a
21. század nyomorultjainak életét, miközben a novellákban a líra mellett az
irónia is jelen van, hiszen a groteszk, a tragikusan groteszk is
jellegzetes stíluseszköze írásainak. Tar Sándor nemcsak a világot, az abban
élő embert is pontosan ismeri, emellett egyedülálló humora is van,
fantasztikusan szerkeszt, prózájában a különböző elemek mesterien
ötvöződnek, így a jelenünk kegyetlen valóságát történetekbe "szervezve" -
egyedülállót, megismételhetetlent alkot a mai magyar irodalomban.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|