TAR Sándor

A TÉRKÉP SZÉLÉN

A dantei poklok legsötétebb bugyraiba kell alászállnia annak, aki A térkép szélén című elbeszéléskötet darabjainak olvasásába kezd. Ezekben az írásokban Tar Sándor szociografikus hitelességgel, - véleményét, érzéseit azonban ki nem nyilvánítva - mutatja be a lét peremére szorult emberek nyomorúságos tengődését. A térkép szélén, azaz a társadalom legperemén élők szinte születésük pillanatától kezdve be vannak zárva abba a világba, amely számukra eleve elrendeltetett. Amikor néha megpróbálnak kétségbeesett igyekezettel, minden erejüket összeszedve kikapaszkodni a veremből, szomorúan kell tapasztalniuk, hogy még mélyebbre esnek vissza. Már-már azt gondolhatná az olvasó, hogy ezeket az embereket olyannyira megtaposta az élet, hogy elemi szükségleteik, gyakran állati módon történő kielégítésén túl, más vágyuk sincsen, minthogy túléljék az aznapot. Holott a rongyos ruhák mögött és ápolatlan testekben nagyon is érző lelkek húzódnak meg. Döbbenetes képsorokban (Ház a térkép szélén) kel életre annak a hortobágyi tanyának az élete, ahol a világtól elzárva, az életbe beilleszkedni kívánó börtönviseltek, egy Peták nevű ember vezetésével libákat fosztanak.
A büzős, koszos telepre érkezik a főszereplő, Mikos, akit majdnem megöl a szabadon kószáló, bika erejű bolond, Jézuska. Ám az ő karmai közül hiába szabadul ki, mert ezután Csuri, Epilaci, Kanzoli és a többi telepmunkás játékszere lesz, mindaddig, amíg a sánta Anna ágyasául nem fogadja. Mikos felméri, hogy innen lehetetlenség elmenekülni, megpróbál hát megfelelni az elvárásoknak, ám egy napon szörnyű tragédia történik, amikor Petákot lelövi az egyik munkás, mert az a szerelmeskedő Annára és Mikosra akarta gyújtani a pajtát.
Megrendítően nyomorultak Tar Sándor nőalakjai, akik egyetlen örökségüktől, nőiségüktől is megfosztatnak a kiszolgáltatottságnak, elesettségnek ebben a végső stádiumában. Szilvia, az alig tizenéves kamaszlány, a lakótelep padján, mámoros bódulatban, társai szexuális vágyainak védekezésképtelen tárgyaként éli életét. Kiss Zoltán alkoholista szülők rendkívül tehetséges, kitűnő tanuló fia esténként kedves törődéssel próbálja fedél alá vonszolni a lányt. Azon a napon pedig, amikor a fiú otthonában megjelenik Recsegi, a magyartanár, hogy a szülőket - nagy nyomorúságuk ellenére is - rábeszélje fiúk taníttatására, sajnos eredménytelenül, Zoltán férfivá érik. A tanár családlátogatása után elfut otthonról, és a játszótéri padon, néhány deci kannás borért cserébe, magáévá teszi Szilvit. De hasonlóan szánandó az állandó éjszakai műszakban takarító, egykoron jobb napokat látott Nellike is, aki a koedukált WC-n eszi meg az otthonról hozott finomságokat. Amikor Béla, a kamaszkorból már felnőtt, ám férfinak semmiképp nem tekinthető segédmunkásfiú le nem veszi róla a tekintetét, női bájai ellenállhatatlanságának tudja be a fiú érdeklődését, ám amikor Béla a mellékhelyiségben meglepi a jóízűen falatozgató asszonyt, kiderül, hogy nem a szerelem, hanem az éhség hajtja Nellike után. Ilyen és ezekhez hasonló történetek sorakoznak a kötet lapjain, például az amputált lábú Váradiról (A rosszlábú Váradi kertje), vagy a szobaúrról, Béláról, aki kényelme érdekében szállásadónőjének halálosan beteg férjét - egészen humánus módon - segíti át a másvilágra, hogy rendes szobához jusson, és az érte epekedő Sárosiné Kollár Ilona vágyait beteljesítse (Hidegfront).
A szerző kíméletlen hatású képekben rajzolja meg a 21. század nyomorultjainak életét, miközben a novellákban a líra mellett az irónia is jelen van, hiszen a groteszk, a tragikusan groteszk is jellegzetes stíluseszköze írásainak. Tar Sándor nemcsak a világot, az abban élő embert is pontosan ismeri, emellett egyedülálló humora is van, fantasztikusan szerkeszt, prózájában a különböző elemek mesterien ötvöződnek, így a jelenünk kegyetlen valóságát történetekbe "szervezve" - egyedülállót, megismételhetetlent alkot a mai magyar irodalomban.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez