TEMESI Ferenc

POR

A kétkötetes családregény nagyszerű leleményre épül: a cselekmény lexikonszerű szócikkekből bontakozik ki. A szócikkek a címszavak betűrendjében követik egymást, a lexikonszerűséget még a külsőségek is erősítik: a szócikkeken belül a címszó helyett jel áll, alkalmazva az utalás jelét. Mindezekkel együtt a mű egyszerűen realista önéletrajzi fogantatású családregény. A nem hagyományos forma tulajdonképpen megkönnyíti a szerző dolgát: nem kell küszködnie, mint a többi családregényírónak a szálak elkötésével, a mellékszereplők fáradságos kiiktatásával. Az egyes szócikkek epizódistái szerepük lejártával automatikusan megsemmisülnek, az író a főszereplők életútjára, ábrázolására összpontosíthat.

A Pornak két főszereplője van: a Szótáríró, a Szeles Andrásként is szereplő szerző és Porlód városa, Szeged. A Szótáríró a saját gyermek-, kamasz- és ifjúkorának világát, érzelmi válságait, iskolai, egyetemi élményeit, környezetét megrajzolva, fölidézi ősei alakját, élmény- és érzelemvilágát. Nagyszerűen rímelteti a múlt különböző rétegeit a jelenidejű történésekkel. Erre igen alkalmas forma a lexikonszerű felépítés, melynek kezdetei az író első kötetében (Látom, nem kell lemennem) már megtalálhatók. Ugyancsak a műforma teszi lehetővé, hogy a sajátos porlódi címszavak mögött a Szótáríró számára rejtőző történeteket, értelmezéseket hol röviden, hol anekdotikus terjengősséggel, de mindig természetesen elbeszélje. Így kapunk árnyalt, többdimenziós és időben is rétegzett portrét a két főhősről, a Szótáríróról és Porlód városáról (Szegedről). Az első kötet stílusában sajátosan keveredik az irónia és önirónia, a nosztalgikus líraiság a játékossággal. A forma nyújtotta lehetőségekkel csak nagyon ritkán, a múltat idéző címszavak esetében él vissza.

A második kötetben tovább folytatja a Kispéterek, Stolcok, Szelesek szerteágazó családfájának bemutatását, és a főhős Szótáríró, Szeles András fantasztikus félmúltjának feltárását. Temesi szókimondása a második kötetben fokozódik, s ez a vallomásos őszinteség olykor átbillen a jóízlés határán. A Szótárforgatónak nevezett olvasó nem csodálná, ha az alig maszkírozott hajdani porlódi rokonok, barátok, ismerősök nem lelkesednek "kiszerkesztettségükön". A kívülálló "semleges" olvasó számára azonban néha vitriolos, de mindig szellemesen csípős szócikkek roppant szórakoztatóak.

A két kötetet elolvasva meggyőződhetünk, hogy a Por - némi szemléletbeli kivagyiságot, ítélkező könnyedséget leszámítva - igen jelentős alkotás.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez