Lev TOLSZTOJ
HÁBORÚ ÉS BÉKE
Tolsztoj eredetileg a dekabrista összeesküvésről akart könyvet
írni, de anyaggyűjtés közben visszatért a napóleoni háborúk korához.
Így alakult át műve a honvédő orosz nép eposzává. A regény eszmeiségét
leginkább a három főalak képviseli. Pierre Bezuhov Tolsztoj eszmei
fejlődését tükrözi; Andrej herceg a hamis eszményeket követő, majd
magára találó orosz nemes figurája; Natasa alakjában az írót a lány
természetessége, a néphez való közelsége vonzotta. A regényben benne
van az egész 19. század eleji orosz élet: az író pazar bőséggel,
hitelesen mutatja be az egész cári udvart, az arisztokrata szalonokat,
a csatatereket, a béke és a háború világát, s nemcsak a főalakjait
dolgozta ki aprólékos gonddal, hanem a közel ötszáz epizódfigurát is
szemléletesen állította az olvasó elé. A mű szerkezetét meghatározza,
hogy az egyes sorsok párhuzamosan futnak, majd bizonyos csomópontokban
találkoznak. Tolsztoj különös gonddal figyeli az emberi lét örök
mozzanatait: születés-szerelem-halál.
A Háború és béke közösségi, családi, szerelmi, társasági, háborús
regény egyszerre, természeti idillt és véres történelmet, lírát és
filozófiát foglal magába: az egyetemes irodalom kivételes alkotása.
Nyelve az orosz klasszikus próza csúcspontja: tömör, láttató,
plasztikus; rendkívül pontos és tömör leírásokra törekszik.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|