TÖRÖK Sándor

AZ ISTEN MOSOLYA

Az író nyíltan vállalja a szubjektivitást különös, műfajilag is nehezen meghatározható kötetében. A három részre tagolt könyv olyan mindenki által ismert, s mégis kevéssé magyarázható jelenségekkel foglalkozik, mint az álom, a sírás, a nevetés. Ahogyan az egyes ciklusok bevezetőjében Ádám György professzor írja, ezek a szorosan az emberi fajhoz kötődő tevékenységek még élettanilag sincsenek kellőképpen feltárva, magyarázva. Török Sándor épp arra vállalkozik, hogy saját élményein keresztül hozzájáruljon ezeknek az életjelenségeknek a szellemi birtokbavételéhez, feltárásához, az olvasót szórakoztatva gondolkodtassa el természetéről, az abban rejlő általános és egyéni elemekről.

A terjedelmileg is legjelentősebb rész az álommal foglalkozik, Török Sándor hosszú élete érdekes álmait meséli el. A kultúrhistóriai alakok (Goethe, Tolsztoj hősei bukkannak fel az álomképben, s a könyvben) mellett gyermekkori emlékek, halott barátok jelennek meg, alkalmat adva az írónak, hogy ifjúkora színhelyein, Fogarason, az erdélyi havasokban is elkalauzolja olvasóit, megidézve emberré formáló élményeit, olyan apró gesztusokat, eseményeket, melyek később, álmaiban ébresztették rá az írót igazi jelentőségükre. Ugyanígy a sírás, a nevetés is, elméleti jellegű fejtegetések mellett, emlékeket, néha merengő, néha vidám képeket idéz fel.

A különös műfajú kötetben kellemes stílus társul az elmélkedésekhez, s ha egy bölccsé érett idős ember tapasztalatainak, letisztult gondolatainak tükrében olvassuk, s csatlakozunk a szellemi barangolásokhoz, élményt adó olvasmánnyal lesz dolgunk.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez