John UPDIKE

NYÚLCIPŐ

A kitűnő amerikai író 1960-ban egyik első sikerét aratta ezzel a művével. Angol címe "Fuss, nyúl!", ami így közvetlenebbül vonatkozik a főszereplőre: Harry Angstromra. A Pennsylvania államban élő, 26 éves, 190 centi magas, egykoron kitűnő kosárlabdást ugyanis a középiskolában Nyúlnak becézték - és csúfolták. A - külső és lelki kalandokkal egyaránt kínzóan, veszélyesen zsúfolt - történet elején vidáman kosárlabdázik a fiúkkal. Egy óra múlva azonban vége van ennek a könnyed testmozgásnak. Otthon terhes felesége, a tv-mániás és alkoholista Junice - mint hosszú ideje mindig - elviselhetetlen butaságban és tompaságban - fogadja. Harry, a Nyúl ahelyett, hogy kétéves kisfiát hazavinné szüleitől, kocsiját Délnek fordítja, és egész éjszaka utazik. Ez az eltső menekülési kísértete, de ez csak nyitánya a továbbiaknak. Noha visszatér a városba, nem megy haza, hanem két hónapig együtt él egy Ruth Leonard nevű, könnyűvérű lánnyal, aki állapotos is lesz tőle. Mikor feleségének kislánya születik, visszatér családjához, de viszonyuk csakhamar megint elromlik. Egy elviselhetetlen éjszakán újra elmegy. Alkoholista felesége ismét berúg, és a csecsemőt a vízzel teli fürdőkádba ejti. Harry ezt csak másnap tudja meg. Végigszenvedi kislánya temetését, de a végéről már elrohan, és újra Ruthhoz fordul, aki - annak ellenére, hogy Harry otthagyta - meg akarja tartani a gyerekét. Ez az önmagában véve is sok, keserűen váratlan fordulatot tartalmazó témavázlat azonban a mű valódi értékéből mit sem képes visszaadni. Az értékek az iró kivételes tehetségének és az ezzel együtt megnyilvánuló lírai világlátásnak lépten-nyomon egyesülő bizonyítékai. Sok szereplőt vonultat fel, egyetlen mondat után valamennyi alak megelevenül, hogy a későbbiekben minél több szégyenteljes vagy elismerésre méltó tulajdonságot bontson ki magából. Félelmetesen tud emberi helyzeteket megjeleníteni: valamennyi ilyen mozzanat az első szavaktól kezdve reményt keltő vagy előre elborzasztó végkifejletet előlegez. Kíméletlen az őszintesége: úgy bizonyítja be hőse bűneinek súlyát, önáimításainak ártatlan kegyetlenségét, hogy szétválaszthatatlanul összefonja környezetének kicsinyességével, elképzeléseinek hiábavaló jó szándékával, tettei eredményének lehangoló embertelenségével. Mindezek mögött pedig kibontakozik - fokozatosan, de egyre nyugtalanítóbban- az író arcképe. Olyan emberé ez, aki szenved a világtól, de maga is tudatosan hozzájárul a benne eluralkodó kínokhoz; aki megérti életét, de úgy, hogy egyre védtelenebbül hatol előre kérdőjeleinek rengetegében. Updike ezt az átélőképességet regénye időtartamára maradéktalanul hősének, Harrynak adta át.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez