John UPDIKE

NYÚLSZÍV

John Updike-nak olyasmi sikerült, ami a modern világirodalomban csak nagyon keveseknek. Mert az gyakorta előfordul ugyan, hogy valaki egy regénye sikerén felbuzdulva úgy érzi, maradt még valami az "anyagban" és sietve hozzábiggyeszti a folytatást, majd a folytatás folytatását, ám az efféle szériák színvonala általában meredeken lefelé tart - az amerikai író "Nyúl könyvei" azonban a szabályt erősítő, ritka kivételek közé tartoznak. Ebben valószínűleg az is szerepet játszhatott, hogy Updike olyan főhőst teremtett, akinek tulajdonságai közel állhatnak a szívéhez, erényeit becsülte, s hibái sem lehettek tőle teljesen idegenek, olyan múltat és környezetet adományozott neki, amelyet maga is alaposan ismert, így aztán amikor Nyúl (azaz Harry C. Angstrom) életének egy-egy újabb szakaszát elképzelte és megformálta, az olyan vállalkozást ígérhetett, mintha önmaga egyik lehetséges sorsváltozatával vetett volna számot.
A Nyúlszív minden bizonnyal a tetralógiává terebélyesedő "Nyúl könyvek" záródarabja, hiszen a főhőstől a halál küszöbén veszünk búcsút, de művészi kóda annyiban is, hogy a korábbi három regény számos epizódja, jelenetsora visszatér benne az emlékezés szintjén. E mostani könyv elején úgy látszik, mintha Nyúl helyzete nem sokat változott volna az előző életszakasz krónikájából, a Nyúlhájból megismert állapotokhoz képest: anyagi kondíciói - ha lehet - még kedvezőbbek, mert anyósa halála után felesége lett a japán gépkocsikat árusító, jó forgalmú, kisvárosi autószalon teljes jogú tulajdonosa, ám ők ketten megunták a sürgés-forgást az üzletben, s az ügyvezetést harmincas éveiben járó fiúkra, Nelsonra hagyták, maguk pedig vásároltak egy appartement-ot Floridában, hogy ott a téli évszakot is melegben-napsütésben tölthessék. Ide, a "floridai paradicsomba" várják néhány napos látogatásra a fiúkat és családját a cselekmény kezdetén, akik meg is érkeznek, ám Nyúl a rövid együttlét alatt egyre több aggasztó tünetet lát Nelson neurotikus viselkedésében. Tárgyát még meg nem lelt szorongás, kibeszéletlen belső feszültségek, egy balszerencsés tengeri vitorlázás idősebbik unokájával, Judy-val: ezek az első infarktus közvetlen kiváltó okai. Vissza kell térniük "ősi szállásukra", a közép-amerikai kisvárosba, ahol a kórházban szívkatéterezésnek, alapos műtétnek vetik alá, s ebben a furcsa, halál közeli állapotban a főhős egyszerre lesz nagyon bölcs és már-már gyermekien gyámoltalan. Hamar rájön fia különös viselkedésének okára, arra, hogy Nelson a kábítószer rabja lett, majd fokozatosan kiderül az is: a szenvedélybeteg fiatal férfi már a közös vagyonhoz is hozzányúlt. Minden tekintélyét, még betegsége "presztízsét" is latba veti, hogy Nelson önként elvonókúrára menjen, ám amikor ez bekövetkezik, az első éjszakát éppen a menyééknél kell töltenie, ahol a fiatalasszony kétségbeesett lelkiállapota, s az ő kórház utáni, deprimált kedélye váratlanul az életigenlés, a szexus fellobbantását hozza. Az éjszakának természetesen nem lesz folytatása, csakhogy Nelson gyógyultan tér vissza, még némi kenetességet is szed magára, s a megváltozott közegben asszonya töredelmesen elmondja neki az esetet. Ettől a fordulattól kezdődik Nyúl "futása", amiben bűnbánat és dac keveredik, s ami pszichológiailag finoman rímel az első regény utolsó harmadára (Nyúlcipő), a főhős akkori menekülésére. Egyedül autózik Floridába, s ott rettegi-várja a telefonhívást vagy felesége megérkezését, közben pedig hajdani sikerei terepén, kosárlabdapályákon kunsztozik - itt éri a második infarktus, amelyből, úgy látszik, nem fog fölépülni.
Emlékezetes, a maga hanyatlástörténetében is felemelő hatású regény, kitűnően megformált mellékszereplőkkel. Teljes mélységében azok élvezhetik igazán, akik a korábbi köteteket is ismerik, de azért bátran ajánlható mindenkinek, mert önállóan is érvényesülő, szuggesztív alkotás.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez