Leon URIS

MEGHALSZ, TENGERÉSZ!

Az amerikai tengerészgyalogság második világháborús küzdelmeinek emléket állító regény személyes tapasztalatokon, a valóságban átélt eseményeken alapszik (az író önkéntesként szolgált a hadsereg elit alakulatánál). A történet az újoncok bevonulásával kezdődik. Mark, a veterán őrmester kétségbeesetten szemléli a fegyvernemére biztosan szégyent hozó, vegyes társaságot, akiből neki kell szuperkatonákat faragni. A feladat nehéz, hiszen az egyszerű farmer, Brown; a texasi csirkefogó, Gray; az intellektuel Hodgkiss; Zvanski, a lengyel; a baltimore-i gimnazista, Forrester; a mexikói Gomez; Ragyogó Világítótorony, a navajó indián, vagy Andy Hookans, a svéd favágó, mind-mind egyéniség, más és másféle ember. A hajnali fél öttől este tízig tartó alapkiképzés bemutatása mellett és közben megismerkedhetünk mindegyikük egyéni sorsával, családi hátterével, életfelfogásával is. Idővel kitűnő híradósegység szerveződik ezekből a nagyon is különböző emberekből, akik Huxley ezredes legnagyobb örömére az Új-Zelandi, majd új-Kaledoniai éles gyakorlatozások során és a japánok elleni öldöklő, kegyetlen harcokban igazi kollektívává kovácsolódnak. Fokozatosan eltűnnek a köztük lévő különbségek; bajtársaikkal vállvetve, egymást segítve harcoló, hazájukért küzdő, a mások minden problémájában osztozó, igazi hőssé formálja őket a háború. Az utolsó, dicsőséges bevetést alig néhányan élik túl, de hősiességük emlékét hűségesen őrzik a szerencsés megmenekültek.

A kegyetlen realizmussal megírt regény személyes közelségbe hozza a második világháború borzalmait és az amerikai tengerészgyalogság háborús hétkköznapjait. Érdekes, a feszültségeket mindvégig fenntartó izgalmas olvasmány.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez