VÁGÓNÉ KLEIN Margit

VIRÁG A VIHARBAN

A szerző novelláskötete a második világháborúban átélt borzalmak eleven sebeit hordozza. Klein Margit zsidó származása miatt került a német KZ-lágerekbe: Auswitz, Ravensbrück, Berlin-Schönholz voltak e kálvária stációi. Az elbeszélések az átélt szenvedések részleteit elevenítik fel, de mellettük jelentős szerepet kap még a gyermekkor, az újpesti munkáscsalád életének megidézése is. A kötet nyitó novellája, A Policáj adja meg az írások alaphangulatát. Az elbeszélés egy lágertárs emlékét örökíti meg, akinek önzetlenségét még a munkatáborok borzalma sem tudta kikezdeni. Ez az emberszeretet és tisztaság más írásokban is felragyog: a betege mellett életveszélyben is kitartó orvos tisztességében (Útravaló emberségből, Életmentés), a másik, még rászorultabb szegényen való áldozatos segítségben (A télikabát) vagy az utolsó üveg lekvárját, féltett kincsét az éhező táborlakóknak ajándékozó kislány példájában (A megérkezés). A gyermek mint az emberi tisztesség jelképe több novellában kulcsszerepet kap (A sárga cédula, Az új családfő), vagy a lágerelbeszélésekben a rossz elleni lázadás, az élni akarás, az emberség megőrzése a kulcsfogalmak. A Lázadás hősnője például megtagadja, hogy a táborban a németeknek énekeljen, a Virág a viharban fiatal lánykája pedig életét teszi kockára egy hóvirágért.

Kartal Zsuzsa említi előszavában: "Egyszerű írások, emléktöredékek ezek. Ami meglepő, nem annyira a borzalmakról szólnak, mint inkább a pokolban is fellelhető emberi jóságról." Példaértékűek tehát, egyrészt figyelmeztetések a jövő emberének, hogy ne ismétlődhessék meg ez a tragédia; másrészt saját rohanó korunknak, ahol kiveszőben vannak a szeretet, az odafigyelés apróbb-nagyobb gesztusai. A kötet több mint "lágerirodalom": igényes novellák gyűjteménye.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez