VÁGÓNÉ KLEIN Margit
VIRÁG A VIHARBAN
A szerző novelláskötete a második világháborúban átélt borzalmak
eleven sebeit hordozza. Klein Margit zsidó származása miatt került a
német KZ-lágerekbe: Auswitz, Ravensbrück, Berlin-Schönholz voltak e
kálvária stációi. Az elbeszélések az átélt szenvedések részleteit
elevenítik fel, de mellettük jelentős szerepet kap még a gyermekkor,
az újpesti munkáscsalád életének megidézése is. A kötet nyitó
novellája, A Policáj adja meg az írások alaphangulatát. Az elbeszélés
egy lágertárs emlékét örökíti meg, akinek önzetlenségét még a
munkatáborok borzalma sem tudta kikezdeni. Ez az emberszeretet és
tisztaság más írásokban is felragyog: a betege mellett életveszélyben
is kitartó orvos tisztességében (Útravaló emberségből, Életmentés), a
másik, még rászorultabb szegényen való áldozatos segítségben (A
télikabát) vagy az utolsó üveg lekvárját, féltett kincsét az éhező
táborlakóknak ajándékozó kislány példájában (A megérkezés). A gyermek
mint az emberi tisztesség jelképe több novellában kulcsszerepet kap (A
sárga cédula, Az új családfő), vagy a lágerelbeszélésekben a rossz
elleni lázadás, az élni akarás, az emberség megőrzése a kulcsfogalmak.
A Lázadás hősnője például megtagadja, hogy a táborban a németeknek
énekeljen, a Virág a viharban fiatal lánykája pedig életét teszi
kockára egy hóvirágért.
Kartal Zsuzsa említi előszavában: "Egyszerű írások, emléktöredékek
ezek. Ami meglepő, nem annyira a borzalmakról szólnak, mint inkább a
pokolban is fellelhető emberi jóságról." Példaértékűek tehát, egyrészt
figyelmeztetések a jövő emberének, hogy ne ismétlődhessék meg ez a
tragédia; másrészt saját rohanó korunknak, ahol kiveszőben vannak a
szeretet, az odafigyelés apróbb-nagyobb gesztusai. A kötet több mint
"lágerirodalom": igényes novellák gyűjteménye.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|