VARGA Rudolf

MÉGSE

Harminc év verseit tartalmazza a kötet, ám az olvasó végig azt érezheti, egyetlen hatalmas indulatkitörés, egyetlen folyamatos - önmagának persze százszor ellentmondó - vallomást olvasva. A szerző szinte sohasem egyetlen költeményt épít fel, mindig csak folytatja, illetve újra- és újrakezdi kiáltozásait, hogy így és itt ez nem élet, mert elvész a tartás, a jellem, a becsület, és semmi más nincs, ami elegendő lehetne, amivel beérhetnénk. Ő legalábbis nem éri be semmivel és senkivel. Ez az indulat, ez a megszállottság, ez a metafizikai örökelégedetlenség élteti verseit (Elvitt; Távmondat I.; Vigyázva lépek; Negatív; Hódolat a patkánykirálynak; Hová jutunk? stb.)

A kötet nem adja magát könnyen, gyakorlott, beleérző - a modern lírára fogékony - olvasókat kíván.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez