Jules VERNE
VILÁGÍTÓTORONY A VILÁG VÉGÉN
Vernének ez a regénye csakugyan a világ végére vezeti el a
kalandregényeket kedvelő olvasókat. Dél-Amerika legdélibb csücskétől
is délre, a lakatlan Államok-sziget kiugró szirtfokán az argentin
kormány 1859 decemberében világítótornyot avat föl az e tájon
különösképpen veszedelmes hajózás segítésére. A torony személyzete,
három derék kipróbált tengerész. Alig néhány hete, hogy buzgón
ellátják meglehetősen egyhangú szolgálatukat, amikor gyanújuk támad:
mások is tartózkodnak a kihalt és lakatlannak hitt szigeten. És
valóban, egy parti barlangban tanyázik az elvetemült kalóz, Kongre és
mindenre elszánt bandája, amely a veszélyes zátonyokkal teli vidéken
szerencsétlenül járt hajók roncsainak fosztogatásával tartja fönn
magát. Fölös mennyiségű zsákmányukkal azonban semmit sem kezdhetnek a
csupán tengeri madaraktól látogatott szigeten. A vakvéletlen kezükre
juttat egy csaknem sértetlen hajót, amelyen eltávozhatnának a
szigetről a temérdek rablott holmival, ha nem volna ehhez alkalmatlan
tanú a világítotorony személyzete. A vérszomjas haramiák akcióba
lépnek...
A kalandregény abban jellegzetesen vernei alkotás, hogy bőséggel
tartalmaz földrajzi, meteorológiai, vízrajzi és főképp tengerhajózási
ismereteket.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|