Kurt VONNEGUT

BÖRLESZK, AVAGY NINCS TÖBBÉ MAGÁNY

Az író hiába adta regényének a Börleszk címet, maga is tudja, hogy könyve elnéptelenedett városokról és szellemi kannibalizmusról szól, és vérfertőzésről és magányról és szeretetlenségről és halálról.

A talán nem is túlságosan távoli jövőben játszódó regény hőse Wilbur Nárcisz-11 Swain, képtelenül hosszú életű öregember, az Egyesült Államok utolsó elnöke. Az ő elnöksége idején bomlik fel végérvényesen az Egyesült Államok: teljesen kifogy minden nyersanyag és energia, az ország egymással állandó harcban álló helyi kiskirályságokra esik szét, a lakosság túlnyomó részét kiirtja a Zöld Halál meg az albán influenza, New York kihalt romvárossá válik, ahol alig néhány elvadult ember tengődik. Közben pedig a sok-sok milliárdnyira szaporodott kínaiak hüvelykujjnyi nagyságúra kicsinyítik magukat, hogy elférjenek, megszakítanak minden összeköttetést a világ többi részével, de éberen figyelnek minden tudományos eredményre, és gyarmatosítják a Mars bolygót.

Az apró mozzanatokból felépített, mozaikos cselekményű regénynek az amerikai civilizáció pusztulása mellett két fő témája van. Az egyik az általános, kétségbeejtő magány, melyen Wilbur elnöksége alatt úgy próbál segíteni, hogy számítógéppel kisorsolt második keresztnév révén mesterséges, "kiterjesztett" családokat hoz létre, amelyekben mindenkinek ezer meg ezer testvére, sok tízezer unokatestvére, nagybátyja és nagynénje van (választási jelszava: "Nincs többé magány!"); a másik pedig az öregség, a testi-lelki hanyatlás, a halál közelsége. Mindezeken keveset segít a "fekete humor", a börleszk hangvétel, a sok szójáték, versike, az állandó heherészés - a regény mélységes szomorúságot áraszt, nagy művészi erővel.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez