VÖRÖS István

AMIT AZ ALVÓ NEM LÁT

Irodalom- és művészetkritikai írásai, illetve novelláskötete megjelentetése után ismét verseskötettel jelentkezik a fiatal író-költő. A kötet hat ciklusba rendezett válogatás az 1990 és 1994 közötti termésből, középpontjában a Francia kert című ciklussal, amely tulajdonképpen egyetlen szétbontott hosszú vers. Erre utal, hogy a számozott költemények utolsó sora mindig megegyezik a következő első sorával. A forma hagyományos, és a kilencvenes évek közepén már a tartalom is annak tekinthető: városi magányról, az egyén megváltás-kereséséről, megmagyarázhatatlan gyermekkori emlékképekről olvashatunk. Visszatérő inspirációi a bibliai történetek, de nem "magyarázó irodalomról" van szó, inkább az Írás újraértelmezéséről, lélekre gyakorolt hatásának elemzéséről; ezek a lírai történetek beépülnek a mindennapi életbe, az Apa emléke, a közös ebédek, séták közé, és részét képezik az egyéni mitológiának is. Gyakori szinesztézia, képzettársítások és sok ismétlés - ezek adják a költemények szaggatott lendületű ritmusát, amelyet a felsorolások és ellentétek bontanak meg és - makroszinten - egységesítenek. Nemcsak a forma, hanem a gondolatok is szaggatottak; számok és betűk köré rendeződnek a versek; a szavak kiismerhetetlensége és az idő múlásának befolyásolhatatlansága "rémíti" meg a költőt, és ez készteti a megváltás keresésére. A kötet záróverse (A feltámadás után) azonban arra utal, hogy a megváltás lehetetlen.
Vörös István költészete a fiatal írónemzedék egyik jelentős teljesítménye; kötete mind tartalmi, mind formai szempontból izgalmas alkotás. - A mai magyar költészet iránt érdeklődők számára vonzó olvasmány lesz.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez