Mika WALTARI
VIRÁGZIK A FÖLD; NE LEGYEN TÖBBÉ HOLNAP; EZ MEG SEM
TÖRTÉNHET; ARANYHAJÚ
Új Waltarit ismerhet meg az olvasó ebből a négy kisregényből: a
történelmi regények előtti, modern, városi írót. A négy kisregényben
(közülük három a 30-as, egy a 40-es évekből származik) tulajdonképpen
az a közös, hogy az író valamilyen kiélezett szituációban követi végig
aprólékos pontossággal főhősei lelki reakcióinak sorát. Két írás a
technikai fejlődés hozta újfajta problémákkal néz szembe: egy gázoló
férfi meg egy repülőbalesetet túlélő nő és férfi traumáját, vívódásait
és hányattatásait mutatja be (Ne legyen többé holnap; Ez meg sem
történhet). Az utóbbiban kissé furcsa, néhol Kafkát idéző félelmetes
háttérként a háború felé tartó Európa képe is fölsejlik. A Virágzik a
föld címűben "századunk betegségét", a rákot használja föl
kiindulópontul ahhoz, hogy finom lélekelemzéssel megrajzolja azt a
folyamatot, ahogy egy fiatalember eljut a halálba való beletörődésig.
Az Aranyhajú egy züllés útjára sodródott fiatal leány süllyedésének
története.
Az érdekességet és fordulatosságot, amit történelmi regényeiben a
lendületes és ötletes cselekményvezetés eredményezett, itt többnyire a
lelki történések, mozgások izgalmas föltárásával éri el az író, végleg
meggyőzve az olvasót arról, hogy nemcsak a nyüzsgő tablók mestere,
hanem látja és meg tudja mutatni egy arc rezdüléseit, egy homlok
ráncait is.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|