Mika WALTARI

VIRÁGZIK A FÖLD; NE LEGYEN TÖBBÉ HOLNAP; EZ MEG SEM
TÖRTÉNHET; ARANYHAJÚ

Új Waltarit ismerhet meg az olvasó ebből a négy kisregényből: a történelmi regények előtti, modern, városi írót. A négy kisregényben (közülük három a 30-as, egy a 40-es évekből származik) tulajdonképpen az a közös, hogy az író valamilyen kiélezett szituációban követi végig aprólékos pontossággal főhősei lelki reakcióinak sorát. Két írás a technikai fejlődés hozta újfajta problémákkal néz szembe: egy gázoló férfi meg egy repülőbalesetet túlélő nő és férfi traumáját, vívódásait és hányattatásait mutatja be (Ne legyen többé holnapEz meg sem történhet). Az utóbbiban kissé furcsa, néhol Kafkát idéző félelmetes háttérként a háború felé tartó Európa képe is fölsejlik. A Virágzik a föld címűben "századunk betegségét", a rákot használja föl kiindulópontul ahhoz, hogy finom lélekelemzéssel megrajzolja azt a folyamatot, ahogy egy fiatalember eljut a halálba való beletörődésig. Az Aranyhajú egy züllés útjára sodródott fiatal leány süllyedésének története.

Az érdekességet és fordulatosságot, amit történelmi regényeiben a lendületes és ötletes cselekményvezetés eredményezett, itt többnyire a lelki történések, mozgások izgalmas föltárásával éri el az író, végleg meggyőzve az olvasót arról, hogy nemcsak a nyüzsgő tablók mestere, hanem látja és meg tudja mutatni egy arc rezdüléseit, egy homlok ráncait is.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez