William WHARTON

MADÁRKA

Az amerikai regény 1978-ban a legjobb első regény díját nyerte el, hatalmas kritikai és közönségsikert aratott.

A Madárka furcsa és szokatlan könyv. Címszereplő főhőse rendkívüli, szinte hihetetlen alak, öntörvényű ember, aki fütyül mindenki másnak a véleményére és elképzeléseire, fanatikusan a maga útját követi; szelíd fiú, de ha sérelem éri, félelmetes ellenfél - és mindenek felett egy szép és költői rögeszme rabja: repülni akar, úgy mint a madarak, szabadon szárnyalva, s úgy érzi, ez pusztán azon múlik, hogy elég erősen akarja-e.

Különleges a regény külső cselekménye is: amikor a háború 1945-ben véget ér, Madárkát egy katonai elmegyógyintézetben tartják, ahol párnázott cellájában úgy guggol, mint a madarak, nem hajlandó enni, etetni kell, két lábbal szökken fel a vécére, mint egy madár. Nem tudni, hogyan került ebbe az állapotba, még az is lehet, hogy szimulál, ezért a tehetetlen pszichiáter-őrnagy előkeríti egyetlen gyerekkori barátját, Alt, akit egy másik kórházban ápolnak súlyos állsérülésével, hogy beszélgessen vele, hátha ki tudja mozdítani állapotából.

A "begszélgetés" hosszú ideig Al monológjaiból áll, amelyekben feleleveníti közös gyerekkori emlékeiket, ezt ellenpontozzák Madárka kurzívval szedett naplórészletei ugyanerről az időszakról - s a kettő együtteséből bontakozik ki a történet. A két fiú teljesen ellentétes jellem: Al maffiás család gyermeke, súlyt emel, birkózó- és diszkoszvető bajnok, krakéler; míg Madárka teljesen magának való, introvertált gyerek, szülei egyszerű emberek, anyja zsarnok. A két fiú először galambokkal kezd foglalkozni. Madárka már ekkor megszállottja a repülésnek, és egészen különlegesen tud a galambokkal bánni, szinte beszélni tud velük. Első repülése is a galambokhoz kapcsolódik, egy hatalmas gáztartály tetejéről akarnak galambokat szerezni, Madárka megcsúszik és lezuhan: "repül". A hatalmas esést csekély sérülésekkel megússza, de anyja kipusztítja a galambjait, ekkor érdeklődése a kanárik felé fordul. Nagy gonddal végigjárja az összes tenyésztőket, szakirodalmat tanulmányoz, s hamarosan már minden érdeklődését a kanáriknak szenteli. Közben azért folytatja repülési kísérleteit, szárnyat eszkábál magának, tréningezik, de biciklis repülési kísérletével persze megint kudarcot vall. Amikor madarai elszaporodnak, ráveszi apját, hogy nagy röptetőt építhessen a kertben, mert a kanáritenyésztés jó üzlet.

Madárka naplója (vagy belső monológja) nagyrészt a kanárik szokásairól, viselkedéséről, leírásáról, gondozásáról szól, ám átszövi egy különös folytatásos álom: vissza-visszatérő álmaiban Madárka beleszeret egy Perta nevű nőstény kanáriba, és maga is kanárivá válik, végigéli a nászt, az utódnevelést stb. Álma furcsán tudathasadásos: látja magát emberként álmában, amint tisztítja a ketreceket, eleséget hoz stb., de álombeli emberként nem látja saját kanáriönmagát. Miután fiókáik egy részét kiereszti a röpdéből, álmában elkezd Pertával szabadon élni, és ekkor egy macska képében eléri őket a tragédia: Perta meghal, ő maga álmában összetöri magát - aztán reggelre súlyos zúzódásokkal ébred.

Alt közben ott tartják a kórházban, már attól fél, hogy az ellenszenves pszichiáter őt is bolondnak tartja, ezért nem számol be neki a Madárka állapotában beálló javulásról, akinek először csak az arckifejezése változik meg, aztán a tekintete is, aztán már hajlandó maga enni, és végül beszélni is. Erre egy katartikus jelenetben kerül sor: Al elmondja sebesülésének történetét, azt, hogy a háborús félelemtől milyen pánikban élt, mennyire örült, amikor megsebesült, és véget ért számára a front pokla; Madárka pedig egy furcsa történetről számol be: a japán fronton megsebesült, a kórház-sátorba japán katona tört be, aki sorra ledöfte a sebesülteket, mire ő kiugrott az ágyából és "elrepült" a dzsungelbe. Madárka megszólalása után már csak az a kérdés, hogyan szabadulhatnának ki a szigorúan őrzött kórházból. Alnak erre egy reális, Madárkának egy fantasztikus elképzelése van - aztán a történet lebegve, bizonytalanul zárul.

A regény varázsát lírai, álomszerű lebegése adja, ami lassan még a kanári-leírásokat is beragyogja, valamint az a hallatlan tisztaság és a világ mocskossága elleni lázadás, amely egyaránt jellemzi Madárka szelíd hajthatatlanságát és Al beletörődését valódi egyéniségébe. Az író álomjáró biztonsággal tudja egyszerre fokozni a feszültséget és a lírai szépséget. A magyar olvasó jelentős írót ismerhet meg ebből a regényből.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez