CSAPLÁR Vilmos

IGAZSÁGOS KÁDÁR JÁNOS

A jeles prózaíró mondhatni telibe tatálta, már könyve címével is a témát; a korszak névadó politikusa és a rezsim beszédmódjának persziflálását, inverz megjelenítését adja vissza ez a regény. A Kádár nevével jelzett éra jellegét illetően sok a mai konfabulálás, a hiedelem és a Csaplár-regény erre a mesés, ködösen mitologizáló beszédmódra utal ironikusan, a Mátyás király mondáknak megfelelően. A szöveg is eltalál egy tárgyilagosnak tetsző, a mondákra és a félig meddig igaz eseményekre illő hangnemet, melyben a valóságos részletek, a fél-pletykák is a képtelen, az idealizálásban önmagát leleplező tónustól nyernek humort és ironikus atmoszférát. Eme igazságos, szerénynek tetsző prominens alak, a fő-fő elvtárs a korszak mintaszerű kispolgáraként jelenik meg, asszonyával, "háztájijával", a népi szokásoknak megfelelő allürjeivel és életvitelével. Nagy ravaszdi is azonban a regény Kádár Jánosa: vezető társai, Czinege, Aczél, Fehér, Komócsin elvtársai eszén furfangos észjárásával jár túl, szinte halljuk a hangját ahogy ködösen helyesel és különösen banális hangsúlyokkal tilt meg ezt is, azt is; a fontos pártvezetőségi üléseken meg a vadászati és egyéb happeningeken fondorlatosan paríroz jobbra és balra, a szó politikai értelmében. A "nép" persze ott van a nyomában: a lépéseit ellenőrző, óvó, de a pártfőtitkári rezidencia tyúkfarmját is figyelő, komikusan rejtőzködő alakok képében, de a legendárium fiktív kibontásában az álruhás, a nép közé kerülő s bizonyos esetekben a gyanúból csak idővel kikeveredő Kádár is felbukkan vidéki kocsmák plebejus helyszínein. A kádári diktatúra puhasága Csaplárnál inkább egy jól-rosszul kiporolt flanel portörlőre emlékeztet: az író a hangvétel komoly tónusát mindvégig megőrizve a kuncogás, a nevettetés, a karikírozás eszkőzeit képes kamatoztatni. - A korszak ironikus búcsúztatása ez az olvasmányos, szellemes prózamű.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez