Robert FULGHUM

MÁR LÁNGOLT, AMIKOR RÁFEKÜDTEM

Fulghum azoknak a rokonszenves szerzőknek a sorába tartozik, akik keresetlenül, a beszélgetés életszerű elevenségét idézve képesek életismeretre és - bölcsességre tanítani. A Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes című méltán sikeres "hétköznapi pszichológiáját" folytató új könyve élettapasztalatok, megfigyelések, tanulságra érdemes történetek laza füzére - komolyságában is szórakoztató módon előadva. Egy roppant liberális, kellően ironikus, ugyanakkor melegszívű, az élet és a világ dolgaiban a kételkedés, a részvét és a nyitottság mellett szavazó amerikai unitárius lelkész mondja el itt a maga - megnyerő - életfilozófiáját. Az angol és az amerikai esszé klasszikusaiig - egyebek között Thoreau-ig - visszanyúló hagyományt folytat Fulghum, amikor humorral és szellemmel festi le és fejtegeti a mindennapok és a "nagy kérdések" ágas-bogas dolgait. Milyen felnőttnek lenni, szülőnek, nagyszülőnek? A házasságok hol is köttetnek? Aligha az égben, s nem is igazán a szertartás ünnepélyes pillanataiban, hanem azokban a csendes beszélgetésekben, amelyeket közös életükre készülő párok folytatnak - szerelmesen és jövőjüket tervezve. A rohanó világban a nyugalmat, a lélek derűs csendességét sugalmazza, de ez irányú mondandóját is történetekbe rejti, a görög és a távol-keleti filozófiák iránti vonzalmait a kötetbe épített útiképekkel is jelezve. A katasztrofizmus és a pesszimizmus korában nyíltan vállalja, hogy derűjét, lelki egységét és mértéktartóan derűs optimizmusát akarja az olvasókkal megosztani, de finom humora megmenti attól, hogy rajongónak vagy naivnak lehessen tartani. Melegség és szeretet adja okoskodásainak az alapszínét.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez