Philip ROTH

SZÉGYENFOLT

A mai Amerika nagyarányú, szinte teljességre törekvő anamnézisét, látletetét nyújtja Philip Roth regénye. Pedig kevés szereplőt mozgat, cselekménye, története egyszerű és szinte igénytelen. Egy nyugdíjas, pontosabban nyugdíjba kényszerített főiskolai tanár az egyik hőse, aki, állítólagos rasszista megnyilvánulások (mindössze kettőről van szó, ezek rasszizmusa is erősen vitatható) miatt hajtóvadászat célpontjává, űzött vaddá válik, ezért is menekül nyugdíjba. Az ő semmivé lett életéről szólna a regény. Akinek erről az életről beszámol, akit ennek az életnek az "értelméről", miértjeiről faggat, akihez végső kétségbeesésében fordul, egy ugyancsak magányos, a világtól megcsömörlött, a világból magát kizárt író. Két magány találkozik a műben, és két, egymást hol erősítő, hol cáfoló, egymás érveit megérteni vágyó, megérteni törekvő értelmiségi keresi a választ arra, hogyan lett, hogyan lehetett ilyenné a világ, Amerika világa. Miként támadt fel újra a már rég leküzdeni vélt puritanizmus, miként vált a méltányosság igényével keletkezett "politikai korrektség" emberellenes hatalommá, miként lehetséges, hogy a szexuális forradalom után, a teljes "felszabadultság" hangosan hirdetett korszakában botránykővé válhasson a nyugdíjas tanárember viszonya a nála jóval fiatalabb takarítónővel. A világtól elvonult, a világból mintegy kizárt két főszereplő gondolatvilágában, beszélgetéseiben egy földrésznyi ország teljes mai valója sejlik fel, mutatkozik meg, a nagy realista regények módján, éles, kegyetlen kritikával.
Remek regény - minden művelt, reflexióra hajló, a korkérdések iránt érzékeny olvasónak.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez