BODOR Béla

RAGTIME A VÉRNŐSZŐ BAROMMAL

A versek kicsiny gyűjteménye Bodor Bélának a Dallamos fekvésváltó gyakorlatok (1989) című kötete óta írott verseit tartalmazza, vagyis az utóbbi évtized termését, miközben természetesen nincsenek benne A nevek születése (1997) egymással szorosan összefüggő, füzérré összeállott darabjai.
Bodor alaphangját és stílusát a városi folklórból ismerős "dialektus", a lumpenek szövegelése adja, efféle "ócska dumákból" szerveződik az első ciklus, a Ragtime anyaga. Ez a hangfekvés leplezett formában, de folytatódik a szelídebb iróniával fogalmazott, komolyan szóló versekben is, ahol búvópatakként bukkannak föl a játékos gondolatok nyelvi játékai, miközben valami kesernyés, maliciózus életfilozófia nyilatkozik meg a nagyon határozott motívumú darabokban (ami elvárható; macska; angelus; a horror metafizikája stb.). Bodor Béla a szonett műformáját is a maga képére hasonítja, a klasszikus középkori alakzatban a ma emberének zaklatottságát, identitászavarát, bizonytalan életérzését fejezi ki (A pokol tornásza; Folytatódó légzés ciklus), természetesen a maga dévajságra hajlamos modorában. Mintha egy szkizofrén lélek tükrei lennének a versek: a súlyosan komor tárgy, a meggondolkodtató költői üzenet adott esetben mókás nyelvi, stiláris megoldások képében jelenik meg; és miközben szabályos szonett szól, az olvasó nem lehet bizonyos abban, hogy a költő egyáltalán komolyan gondolja-e azt, amit mond, vagy éppenséggel másról beszél, mint amit gondol. Mindazonáltal a Bodor-versekben semmi rébuszos nincs, éppen hogy megnevező funkciójú, nominatív irályú költészet ez, csak a többértelmű, a sűrűn rétegezett és örökké tréfára hajló változatok közül.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez