BESSENYEI György

TARIMÉNES UTAZÁSA

Bessenyei György élete alkonyán, pusztakovácsi remeteségében írta meg élete főművét, a Fénelon nevelődési regényét mintául vevő Tariménes útazását. Az utópisztikus regény arról szól, hogy az ifjú címszereplő nevelőjével eljut Totoposzba, ahol tanulmányozhatja az államberendezkedést, a szokásokat, a mindennapi életet, megismerkedhet a tudományok legfőbb eredményeivel, de egyúttal a társasélet örömeivel, bánataival, csábításaival, felfelé húzó, nevelő erejével és gonosz praktikáival is, és természetesen megérinti a szerelem is. A regény hallatlanul változatos hangnemben, filozófiai magasságok és kedves humor, éles elméjű fejtegetések és lírai betétek, vallomásos és száraz passzusok állandó ötvözésével válik páratlanul egyedi-egyéni műalkotássá. De egyúttal összefoglalása, végső rendbe szedése Bessenyei eszméinek, ország- és műveltségjavító törekvéseinek, történelemszemléletének és vallásfilozófiájának is. A mű a magyar felvilágosodás talán legnagyobb prózai remeklése, jóllehet a mai olvasók közül a kevésbé edzetteket visszariaszthatja Bessenyei régies nyelve, különc újításai, ismeretlen szavainak nagy száma (ez utóbbi akadályt segíthet leküzdeni a kötetvégi kitűnő magyarázó szótár). A mű a kritikai kiadás köteteként látott napvilágot, ám egyúttal a regény első igazán hitelesnek tekinthető edíciója is. Kritikai kiadás voltából eredően elsősorban szakemberek figyelmére számít (apparátusa a lehető legmodernebb elvek alapján készült, mindenképpen a műfaj legjobb alkotásai közé sorolható, többek közt azért is, mert lap alján hozza a textológiai variációkat, és egyetlen, monográfia értékű bevezetésben adja a további, ezúttal a recepciót is teljes egészében felölelő kritikai akríbiát), ám maga a regény - minden művelt olvasót érdekelhet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez