Honoré de BALZAC

KURTIZÁNOK TÜNDÖKLÉSE ÉS NYOMORÚSÁGA

Az Emberi Színjátéknak ebben a darabjában az Elveszett illúziók hősének, a vidéki patikusfiúból nemessé, világfivá lett Lucien de Rubemprének sorsa folytatódik. A főhős itt mégsem ő, hanem a titokzatos Herrera abbé. Az abbé - volt fegyenc - számára Lucien az érvényesülés útját jelenti. Nincs olyan szennyes eszköz, amelytől visszariadna, hogy pártfogoltját vagyonhoz, társadalmi megbecsüléshez juttassa. Lucien gyenge jellem, hagyja, hogy kedvesét - Párizs egyik legszebb, legcsodálatosabb kurtizánját - Herrera évekre szobafogságra ítélje, majd eladja Nucingen bárónak, aki egy éjszakai sétakocsikázás alkalmával beleszeretett. A lány öngyilkos lesz, és Lucien is elbukik. Herrera abbé azonban győz. Kora romlott társadalmát megvető, mindent kockáztató magatartása groteszk lázadás, amely végül is e társadalom fölé emeli. A kor által kínált eszközöket használja fel (váltóhamisítás, zsarolás stb.), és nagyszabású terveinek következetessége, hatalmas lelkiereje őt, a szélhámost avatják a regény legjellemesebb, önmagához mindig hű szereplőjévé. A regényben a korabeli Párizs minden jellegzetessége feltárul, a nagyúri családok, a polgárok életmódja, a kurtizánok nyomorúsága, a rendőrség cselszövései, a bíróság megvesztegethetősége. A bonyolult meseszövés, a hatalmas szereplőgárda, a balzaci szenvedélyek izzása - mint az Emberi Színjáték minden darabjának, ennek a regénynek is a jellemzői. - Mindenkinek ajánlható, jó "kulcs" Balzac más regényeihez.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez