Ignazio SILONE

A TITOK

A dél-itáliai irodalom legfontosabb hagyományaival, húsba vágó verizmusával, kritikai élével, társadalomelemző szenvedélyével, "haladó" felfogásával, modernizáló igyekezetével szakít, igen különös, egyedi, egyszeri módon Ignazio Silone nagyszerű regénye, A titok. Meséje krimiszerűen izgalmas, tulajdonképpen igazi, bár sajátosan kifordított bűnügyi történet. Főhősét, Luca Sabatinit rablógyilkosságért elítélik, csak negyven év múltán, épp a regény indulásakor szabadul. Visszatér kis falujába, az Isten háta mögé, és utolsó napjait készül lemorzsolni, amikor megjelenik életében - és persze a falu életében is - egy képviselőjelölt, akinek apja Luca ifjúkori kenyeres pajtása volt. A baloldal színeiben induló, a "haladást" képviselő, derék és becsületes politikust fölöttébb érdekli Luca bűne, azt rejtélyesnek, titokzatosnak tartja, és nyomozni kezd. Nem is annyira Lucát faggatja, hanem a falu embereit, a valahai események szemtanúit. A kutakodás annál is érdekesebb, mivel időközben kiderül, hogy Luca ártatlanul ült negyven évig. Az igazi bűnös - halála előtt - bevallotta tettét. Miért ült hát Luca, miért nem kereste igazságát, mi késztette a bűntelenül elvállalt bűnhődésre, egyáltalán, mi lakozik e titok mélyén, mi lakozik magában Lucában, abban a világban, amelynek Luca - úgy tűnik fel - sokkal adekvátabb megtestesítője, mint a jó szándékú, de mégis idegen képviselőjelölt. A vizsgálódás nyomán hatalmas szerelmi drámáról hull le a lepel, elemi emberi szenvedélyek és "örök" erkölcsi értékek hősies vállalására derül fény, valamint arra, hogy "semmi sincs egészen úgy". A titok kitűnő regény, izzóan drámai próza.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez