KÁLLAY Géza

NEM PUSZTA SZÓ
Shakespeare Othellója nyelvfilozófiai megközelítésének

A tudós munka olyan elemzés, mely nyelvről és beszédről szóló elméletek segítségével kívánja megközelíteni az Othelló szövegét. A megközelítés elsődlegesen nyelvfilozófiai; a viszonylag új tudomány segítségével új és ismeretlen rétegeket lehet a felszínre hozni a műalkotásból.
A szerző az Othelló nyelvét vizsgálja három lehetséges módon. Az első a nyelvismeret-elméleti (episztemológiai) felfogás, melynek lényege: a nyelv által szerzett tudás vagy közlés a valóságról. A másik a nyelv erkölcsi (etikai) szempontú felfogása. Ennek során a nyelvet nem közvetlenül annak az ismerettartalomnak a nézőpontjából közelíti meg, amelyet rögzít vagy hordoz, hiszen az ismeret önmagában morálisan nem minősíthető. Ehelyett olyan eszköznek veszi, amivel erkölcsileg már megítélhető tettek és cselekvések hajthatók végre. S végül a harmadik módszer a nyelv lételméleti (ontológiai) felfogása. Ez azt jelenti, hogy a nyelv, illetve beszéd úgy elemzendő, amiből és amelyen keresztül kibomlik, illetőleg kibontható a lét értelmét leginkább felmutatni képes létező, a jelenvaló lét tartalma.
A szerző tökéletesen jártas Shakespeare életművében is, nem csupán az elemzett műben. Nyelvi, filozófiai felkészültsége vitathatatlan, a kötet végén szereplő bibliográfia az Othellóval foglalkozó művek megemlítésén túl gazdag nyelvfilozófiai irodalomjegyzék is. A mindenre kiterjedő elemzés - ahogy az egyik fejezetcím írja - a tudás, a tett, a lét és a lehet összefüggéseit vizsgálja. Mindezek középpontjában személyek és személyiségek, valamint egymással való viszonyaik állnak. Othelló, Desdemona, Jagó nyelvét, illetve beszédét az adott tudományos szempontok alapján vizsgálja, korrelációt keresve a cselekedetekkel. S így bizonyítja a szerző, hogy Desdemona a tükör, amiben Othelló meglátta, megértette és megismerte önmagát. Nem kis nyelvfilozófiai jártasságot igénylő, vaskos jegyzetapparátussal kiegészített kötet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez