Martin BUBER

A TAO TANÍTÁSA

Martin Buber a haszidista történetek kiadása és értelmezése kapcsán talált rá érett filozófiájának alapgondolataira, az Én  és  Te perszonalista megkülönböztetésére és kapcsolatának fenomenológiai elemzésére, valamint a dialógus princípiumának filozófiai-hermeneutikai értelmére. A Buberrel foglalkozó szakirodalom nagy része is figyelmen kívül hagyta a fiatal Buber vallásfilozófiai kutatásait, így egyik első könyvének, a most (1997) magyarul megjelent tao-elemzésnek a tanulságait is. Ez a rövid filozófiai traktátus pedig nemcsak önmagában jelentős, nemcsak sajátos hozzájárulás a tao nemzetközi, egyszerre filozófiai és filológiai (a szót hermeneutikai értelemben véve) kutatásához, de segít megérteni a dialogikus filozófia genezisét is.
A kis könyv elsősorban a tao, a Tan elemzése, bemutatása kíván lenni, ám nem szövegszerű értelemben, hanem a tao értelmének felfejtésében. Buber zseniálisan érez rá a tao metafizikai előfeltevéseire; a sokak által "materialistának", antimetafizikusnak tartott Tan létezéselméletének felfejtésével Buber nemcsak szövegértelmezőként alkot jelentőset, de kezdeményezője az ontologikus (és nem ontikus) differencia (lét és létezés megkülönböztetése) filozófiatörténeti jelentőségű analízisének is. A tao tanítása természetesen még nem érett mű, a későbbi Buber nagyszabású filozófiájának csupán a csírái lelhetők fel benne, de nemcsak e későbbi bölcselet szemszögéből érdemes olvasni. A könyv ugyanis egyszerre ragyogó metafizikai traktátus és gyönyörűséggel olvasható költői szöveg (amiben része van a tao költőiségének is természetesen). A mű egyik vonzó vonása, hogy szembesíti a tao tanításait az indiai és a zsidó-őskeresztény tanításokkal, valamiképp az ősi bölcsesség egyetemes megnyilvánulásaként állítja az olvasó elé, akit a mű megértésében annak ragyogóan tiszta fogalmazásmódja is segíthet.
- Művelt, filozófiai, vallásbölcseleti érdeklődésű olvasó figyelmére számíthat.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez