PÁLYI András

MEGÉRKEZÉS

Pályi András drámaíróként és dramaturgként is jelentőset alkotott a magyar irodalomban, és ennek nyomai jelen regényében is felfedezhetők. De nem csak ennyiben más és új ez a regény. Először is: erotikus regényről van szó. Ez persze ma már nem jelent formabontó újítást ma, amikor sorra jelennek meg az erotikus irodalom régi és új gyöngyszemei, illetve a szépirodalmi feldolgozásokon túl a többi humán tudományterület is helyet kap, így az erotika filozófiája, a képzőművészet erotikája, vagy éppen a zenei erotika. Ez a regény azonban mintha túl lenne ezeken. Mintha magába épített volna belőlük annyit és azt, ami neki megfelel, és mintha továbbgondolná az ezekben megfogalmazott kérdéseket. Hiszen mindenképpen filozofikus ez a regény. Konkrétabban szólva: metafizikus. A szerelem és a testiség metafizikája lesz a központ, e köré szerveződnek a cselekvő személyek és események. Az ember, e saját testének kiszolgáltatott, esendő, bűnös, vergődő lény persze nemcsak ebben a metafizikai síkban létezik, hanem egy politikai-társadalmi szituációba is beleszületett, ez pedig ebben a regényben a Kádár-korszak puha diktatúrájának ideje. Ebben a drámában az (anti-)hősök középkáderek, akiknek az életében ugyan másodlagos szerepet tölt be a politika, ám mégis: mindig és mindenhol jelen van, afféle "Nagy Testvérként", aki ugyan szelídebb hangon szól és kér, de kérésének teljesítése minden esetben kötelező. Meghatározza az életmódot és -minőséget, a gondolkodást, a nyelvet, az emberek fogalomkészletét, így a főhős, Baróti Dániel, és szerelmeinek gondolatait is. Korlátozott, épp ezért kicsit mesterséges ez a világ, ahol az erotika akár menekülési kísérlet is lehet: a normalitás, az egészség, az ép ész és ösztön világába. Arról pedig, hogy mégsem vezet ez az út megváltáshoz, mintha megint csak ez a kreált, kifacsart történelmi pozíció tehetne, hiszen ebben a társadalomban senki sem annak az embernek a társa, akié lennie kellene, hiszen a házasságok, vagy az azon kívüli kapcsolatok sokszor érdekből köttettek. Persze ez így túl egyszerű képlet, a valódi magyarázat inkább az emberi természetben van - ez azonban kifürkészhetetlen, örök titok. A regény folyamatosan, lassan hömpölygő szövege ennek a megváltás-történetnek reflexív elmondására tesz kísérletet, miközben bemutatja a közelmúlt korának társadalmát, anélkül, hogy szociográfiává válna.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez