BALLA László

BORBÉLYMŰHELY A VAKHOZ

Balla László kortörténeti ihletésű regényfolyamának új darabja egyenes folytatása A végtelenben találkoznak című kötetnek; továbbmondja alteregója, Gerlóczy Béla élettörténetét. Mint a kárpátaljai író legtöbb prózai művének főhőse, Gerlóczy is emlékidéző "médium", akinek gondolataiból, belső monológjaiból föltárul a kisebbségi magyarság szenvedésteli múltja, ezúttal a Sztálin halálát követő esztendők ukrajnai valósága.

Az immár felnőtt férfi az ungvári tankönyvkiadó főszerkesztőjeként 1959 tavaszán Kijevbe utazik, hogy az oktatási minisztériumban jóváhagyassa a hirtelen sürgőssé vált magyar irodalmi tantervet. A gyanakvó, folyton nacionalista veszedelmeket szimatoló miniszterhelyettes akadékoskodása miatt kiküldetése hetekre elhúzódik. A kínos, már-már tragikomikus magyarázkodásokkal teli kijevi napokban ismerkedik meg Bíró Katival, az Ungvárról az ukrán fővárosba sodródott fodrásznővel. Kettejük tétova és tragikus végű kapcsolatának történetéből, egymásra felelő, egymást váltogató párbeszédéből, gondolataikból feslik ki a hruscsovi korszak Ukrajnájának történelme, idéződik föl sajátos - egyszerre szorongató és kaotikus - atmoszférája. Bíró Kati szomorú magánéletének és Gerlóczy nem kevésbé zilált közügyi működésének epizódjai jelenítik meg azt a korszakot, amikor már nem kivégzésekkel, internálással félemlítették meg a magyar lakosságot és kivált az értelmiséget, hanem erős politikai és lelki nyomással próbálták rávenni: ne képviselje közössége önazonosság-tudatának értékeit, ne töltse be értelmiségi hivatását! Épp ezen a ponton áll be fordulat a regénysorozat menetében. A négy kötet három főhőse közül ez idáig Gerlóczy Béla volt az egyetlen, aki ellenállt a kényszernek, aki hűséges maradt ősei eszményeihez, lelkiismerete parancsához; de most a szorongató körülmények őt is megtörik; győzelemittas termelési riportokat ír a helyi lapba, gyönge pillanataiban eposzt fabrikál Sztálinról, és tűri, hogy fordítói "négermunkát" végeztessenek vele magyarul csak hibásan beszélő ukrán pártfunkcionáriusok. Lelki ellenállását legyűrve, 1956 novemberének elején még azt is vállalja, hogy magyarossá stilizálja azt az oroszból készült nyersfordítást, amely majd a szolnoki rádióban hangzik el Kádár János szájából, mint a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány proklamációja.

Balla László könyve, noha a történelem megpróbáltatásainak, a kisebbségi sors szenvedéseinek hiteles tükre, vérbeli, izgalmasan áradó, idő- és gondolati síkokat váltogató epikus alkotás, melynek visszatérő, az epizodikus szerkezetű regényt összetartó és metaforikus jelentésű motívumát egy ismeretlen vak férfi testesíti meg, aki minden délben elhalad a kijevi borbélyüzlet előtt. Létének derűs nyugalmával, a kiegyensúlyozottság harmonikus biztonságával kirí a sorsverte emberek zilált galériájából. Csak a regény végén derül ki: nem csak vak, süketnéma is. Az ötvenes évek Ukrajnájában - és tágabban a Szovjetunióban - a nyugalmas elégedettség eszerint csak annak lehetett osztályrésze, aki nem látott, nem hallott, nem beszélt.
- A katartikus hatású regény számos, idehaza eddig alig ismert élettényt mutat föl a kárpátaljai magyarság múltjából.


Előzményei:
          Azt bünteti, kit szeret
         A Nagy Semmi
         A végtelenben találkoznak


Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez