Dylan THOMAS

VERSEI

Dylan Thomas erősen sűrített, nagy belső intenzitású, látomásos lírájának központi anyaga néhány alapvető elemi téma: a születés, a gyermekkor, a visszaemlékezés "ártatlanság korának" különleges élményeire, a szerelmi szenvedély, az öregedés, a halál. A szürrealisztikus látásmód ellenére a szigorúan megkomponált formai keret csak néha különleges, mint a Látomás és az imádság című képvers sorozatban, többnyire azonban igen bonyolult rímszerkezetű. A költő nagy összefoglaló verseiben az emberiség mítoszai, a walesi táj legendatöredékei és a természet titkait megrendülten vállaló hang ölelkezik egybe (Oltár-formán a bagoly-fényü lakban; A lehajtott nő-koponyában; Téli rege). Az alkotó életpályájában és sorsában is megnyilatkozó önkínzó, önemésztő szenvedély - az ösztönök démonikussága - szikráztatja sokszor a sorokat (Bennem az állat). Utolsó éveinek termésében viszont - a második világháború konkrét retteneteinek hatására - a klasszikus realizmus megjelenítési módja jut szerephez (Szertartás légitámadás után; Mikor felébredtem).

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez