LACKFI János

MAGAM

Az ifjú költő tehetségére már a Remetei Kéziratok egy-egy számában közölt versei olvastán is felfigyelhettünk, első önálló kötetében igazolja a várakozásokat, írásaiban jelen van az a Nagy László utáni lírai hagyomány, amelyet az előző nemzedékektől kapott, de felbukkannak a különböző modernista - elsősorban avantgárdé - törekvések is. Valamennyit átszövi saját éles megfigyelőképessége, kitűnő metafora-alkotó tudása, a hangulatok érzékeltetéséhez való adottsága. Ilyen képeire gondolunk: "A fényben lassan tájképpé merevedik a való" (Tél előtti feltámadás); "... kormot legelnek a fenyők" (A piacon...); "A fáradtság lassan felissza / A nyomaimban meggyűlt holdfényt" (Egy nap a föld felett) és így tovább. Természetjáró hangulata egy falusi kert, nyaralók behúzott ablakai, virágok, pókok, madarak röpte nyomán alakul, s tágul ki filozófiai általánosításokká. Témái közt természetesen helyet kap a szerelem is, a Madár-röppenés ciklus darabjaitól azonban távol van mind az érzelgősség, mind a hideg, erőltetett józanság. Lackfit realitásérzéke még ezekben az érzelmileg telített versekben sem hagyja el s szép megoldásokra sarkallja: "Szén a parázson, eggyé válunk / S reggelre kihűl a világ" (Nap arra nem járt).
Igéretes tehetség igényes, szépen illusztrált kötete, mely - az új magyar lírára fogékony olvasók minden rétegének ajánlható.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez