CSOÓRI Sándor

FORGÁCSOK A FÖLDÖN

A "forgácsok" szabad gondolatok magyarságról és hazáról, közéletről és egyéni küzdelmekről, politikáról és irodalomról, a "nagy eszmék" devalválódásáról a korunkra jellemző, általunk választott elidegenedés közepette: tanulmányok, esszék vagy interjúk keretében - ahogyan Csoóri Sándor formába öntötte.
A kötetet 18 rövid, a kötetnek is címet adó esszésor nyitja a szerző jelent felmérő gondolataival, amelyek közös alapja az a megállapítás, hogy a nyolcvankilences változások után a töprengő, "hamleti" értelmiségit elhagyta az ihlet. Most a demokrácia paradoxonjait próbáljuk feloldani, meghaladni kompromisszumokkal, miközben a "lenni vagy nem lenni" katartikus programja helyett az "így-úgy lenni" célszerű programját kell elfogadni, ihlet nélkül. Ez a program kényszerűen mutatja magát: Budapestet, minden zugában hajléktalanokkal, óriásplakátjaival és idegen nyelvű felirataival; a demokráciát, a jóváhagyott rablás, kapkodó, "csakazértis" döntéseink összegzőjeként; a rádiózás-televíziózás kényszerét, amelynek szakadatlan fecsegésében felszívódott a nemzet kultúrája és erkölcse; az egykultúrájú közösségek és a demokrácia felemás viszonyát, amely általánosította az ateizmussal felérő magyar nyelvtagadás általános jelenségét. A "forgácsokhoz" rövidebb-hosszabb tanulmányok kapcsolódnak a magyar-magyar szolidaritás és együvé tartozás korszakáról, amely - ha az országot nem is, de - a nemzetet még gyarapíthatná; a Hitel című folyóirat tízéves szerkesztői munkájáról és eredményeiről; Kosztolányiról, Adyról és a szabadság színeváltozásáról, vagy éppen Zámolyról, a Csanádi Imrével közös szülőfaluról. Az esszék és tanulmányok érzelmi-teoretikus gonolatmenetét a szerzővel a közelmúltban (2000-ben) készült interjúk (Stefka István, Fazekas Valéria vagy Pálfy G. István) teszik teljessé.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez