BÁRCZY János
ŐSZI ÉJSZAKÁK
Bárczy János regénye önéletrajzi ihletésű alkotás. Egyetlen éjszaka
játszódik egy nyaralóban, ahol az öreg vak író és fél lábára béna
felesége álmatlanul, meg-megszakított beszélgetésekkel töltik az időt.
A többnyire párbeszédekből és az öreg író belső monológjaiból
felépülő kisregény témája az elmúlás, az öregedés és az elmúltakra
való visszaemlékezés. Az író egykor katonatiszt volt, s a háború után
is szolgált az új demokratikus hadseregben. A kezdődő diktatúrában
azonban nem volt hajlandó a besúgói szerepre, ezért leszerelt. Nem
sokkal később megvakult. A történelmi viharokat átélt átlagember
panasza és fájdalma szólal meg a könyvben: az egyéni akarat kevés
volt, magasabb erők szóltak bele életükbe.
A mű teles-tele van szőve a világ sorsáról, az elmúlásról szóló,
meglehetősen lapos elmélkedésekkel, például: Nem emberi már a világ,
bár mikor volt emberi. Vagy: Az elmúlás nem büntetés, hanem az élet
elválaszthatatlan része. A példákat lehetne folytatni; ehhez hasonló
banalitásokkal az olvasó sűrűn találkozhat. Ugyancsak sok zökkenőre
lel a szöveg stilisztikumában. Számos közhelyszerű fordulat és
nyelvhelyességi hiba "tarkítja" a regényt, az utóbbiak közül példaként
most csak a "lekonferál" igét említem. Ezért a könyv inkább
csak sorsdokumentum.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|