BERCZELI Anzelm Károly

KAMASZOK

Az alig néhány évet átfogó regény cselekményébe 1918 nyarán kapcsolódik az olvasó. Akkor, amikor a főhős, Csóti Géza apja már hősi halott, s most már szerelme, Eszter is félárva: apja elesett az olasz fronton. Csóti Géza a kamaszok mindent átfogó lelkesedésével készül az életre. Élénk érdeklődése éppúgy kiterjed a természettudomány területeire, mint az indián könyvekre, vagy a versírás mellett a szobrászkodásra is. Rendkívüli tehetséggel vonja maga köré társait, a "Concorditas irodalmi és tudományos kör" néven társaságot alapítanak. Itt is találunk köztük (megtérő) árulót, s a barátságért mindent megtevő társat. Az Adyt is olvasó fiatal verset ír Tisza István pártja ellen, s 48-as hevületű ódával köszönti Károlyi Mihályt. Kifüggesztett verséért kicsapják a piarista gimnáziumból. Bár éretlen a politikához, hisz abban, hogy az új életet ő fogja meghirdetni.
Néhol talán túlságosan is "szeretkezés"-centrikus a regény, s e szerelmekben senki sem talál nyugodalmat, társat. Géza (tudtán kívül) vállalja Eszter félrelépésének következményeit, ugyanakkor fiatal, özvegy édesanyjának szerelmét gyermeki féltékenységből nem tudja megérteni. Életének tragédiáját az eszme, a cél beteljesülésének mámorában véletlen baleset okozza.
Berczeli a történelmi háttérrel inkább csak keretet ad a regénynek, s a háborús kor hangulatát kívánja érzékeltetni. A Szegeden játszódó eseményekben felvillantja Mórát, Juhász Gyulát, Kőnig (Király) Pétert, s a városi polgárság néhány jellegzetes alakját. Az olvasmányos regény érdeklődésre számíthat, s érett fiataloknak is ajánlható.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez