William BLATTY

AZ ÖRDÖGŰZŐ

A szerző profi módjára keverte ki művének elemeit, minden szempontból hatásosságra tört. A főszereplő egy tündéri, ártatlan kislány, akit rajongva szeret anyukája, a híres színésznő. Idilli viszonyukat még az sem árnyékolja be, hogy az anya elvált. A regény elején felrajzolt szentimentálisan édeskés alaphelyzetből jut el azután az író, először kis léptekkel , majd egyre gyorsított ütemben a borzalmakhoz. A leányka, a kis Regan, először csak figyelmetlen, szétszórt, szemtelen lesz, majd különös események is történnek vele: tárgyai, bútorai el-eltünedeznek, majd meg váratlanul előkerülnek, később a kislány trágár szavakat harsog, arca eltorzul, félelmetes szörnnyé változik, bűzt, jeges hideget áraszt, feszülettel felszakítja szűzhártyáját, gyakorta maszturbál, ocsmánynál ocsmányabb dolgokat mond és cselekszik. Az anya először pszichiáterekhez fordul, azok azonban tehetetlenek. Kiderül, a Sátán szállta meg a kislányt, tehát ördögűzőhöz kell folyamodni. Szerencsére épp a szomszédban található egy jezsuita kollégium, ennek kiváló szakértője, Karras atya vállalja a műveletet. A démon azonban fölötte makacsnak bizonyul, a kislány testébe bújva még gyilkosságot is elkövet. Végül az atya tragikus önfeláldozása menti meg a helyzetet...

A műnek minden szakemberi ügyesség ellenére nagy hátránya, hogy igazán megborzongtatni csak az elején képes az olvasót, mihelyt kiderül, hogy miről van szó, a dolog elveszíti érdekességét, a borzalom és ocsmányság fokozhatatlanná válik. Az igényesebb olvasót (aki nem kell, hogy a horror-műfaj elemzője legyen) az is zavarja, hogy mind pszichológiailag, mind teológiailag fölötte szakszerűtlen a mű, sok-sok baki tarkítja. Gyermekektől feltétlenül távol kell tartani.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez