BÄCHER Iván

AZ ELHAGYOTT FALU

Bächer Iván a Kutya Mandovszky című regényében tulajdonképpen megírta családjának történetét, így azután a mostani kötetben már ismerősen cseng az olvasó fűiének Gold Jenő neve, hiszen fölidézheti a Goldokat, akikkel a családi tablón már találkozhatott.
A regény főszereplője tehát Gold Jenő újságíró, aki egy vidéki lapnál dolgozik, Tolna megyében. Felesége, Vera évek óta súlyos beteg, ám a férfi minden nap meglátogatja a kórházban, ahol ezért "élő szentként" tisztelik az asszony szobatársai. A Veránál tett látogatás fogja keretbe a Gold Jenőről és az őt falusi környezetében körülvevő emberekről szóló különös hangulatú, megragadó regényt. Bár valójában nem is regényről van szó, hanem novellák, pontosabban pillanatképek, epizódok egymásutániságáról. Az olvasó ugyan folyamatosan megkap minden információt az itt élőkről, így a falu őslakóinak és családjainak élete teljességgel rekonstruálható az időrendhez folyamatosan alkalmazkodó műből, ám a szerző sohasem a nagy összefüggésekre, sohasem a folyamatosságra teszi a hangsúlyt, hanem mindig az ittre és mostra, egy-egy jelenetre, egy-egy önmagában nézve jelentéktelen epizódra. Valójában annak a Tolna megyei, isten háta mögötti falunak az életét festi meg szociografikus és helytörténeti hitelességgel, amelynek a sors akaratából maga is lakója lett. Az olvasó folyamatosan kapja a falu jellegzetes képviselőire vonatkozó információkat, ki, hol, és miért, mikor született (A két Lizi; (Karcsi; Falurossza; (A flipperes fiú stb.), megtudható, hogy a sváb közösség tagjait miként deportálták a háború alatt, ki és miért maradt és maradhatott meg a faluban, kik az Ősmagyarok, mikorra esett a Honfoglalás, ki a Falurossza, hogyan éledhet föl télen a lakásban egy légy, "aki" Jenő névre hallgat (Téli légy), vagy micsoda örömet jelent a falusi embernek az, ha tavasszal meglátja portáján az ismerős fecskét, Ödönt, "aki" ugyan "pofára esik", mert hiába szeretne megpihenni otthonában, azt a verebek birtokolják: "na ja, a verebek a hűségesebbek, mert ők el sem mennek télre" (Megjött Ödön). Ebben a kötetben minden apróság, minden felidézett mozdulat, fénykép vagy cselekedet hiteles, és az epizódok többsége is ismerős lehet a vidéki életet ismerőknek. Bächer Iván remek humorral képes láttatni a történelem korántsem nevettető fordulatait, szereplői szinte valamennyien gyermekien játékos, már-már bohókás életszemléletű ek, legalábbis ekként és nagy-nagy szeretettel ábrázolva láttatja őket a szerző. Harsány kacagásra fakad az olvasó a Kutyadolgok, a Mackó, a Disznótemetés és a Kecskeherélés olvasásakor, hiszen fergeteges humor hatja át ezeket a villanásnyi életképeket, amelyekben gyakran egyetlen találó mondat, briliáns megjegyzés jellemzi a falusi élet fonákságait. A mű attól válik megragadóvá, igazi szépprózai remekléssé, hogy a főszereplő személyén keresztül, a falu lakóinak sorsában Bächer érzékeltetni tudja a századvégi Magyarország "alapszituációját", és valami igen lényegeset az emberlét metafizikájából is. Anélkül, hogy valamelyik történet is kiragyogna a pillanatképek sokaságából, az egész regény mélyen elgondolkodtató, meditációra késztető. Az elhagyott faluról szóló történetek, melyek közül jó néhány a Népszabadságban már olvasható volt - főként az értelmiségi olvasók körében ajánlható jó szívvel.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez