ABE Kobo

A HOMOK ASSZONYA

Főhőse egy gimnáziumi tanár, aki lepkehálójával rovargyűjtő útra indul, amelyről soha többé nem tér vissza. Egy homokratelepült falu férfitagjai foglyulejtik, összezárják egy fiatalasszonnyal a homokkráter mélyén épült házba s állandó munkára - a csordogáló homok örökös elhordására kényszerítik. Ez a kafkai kényszerhelyzet borzalmainak ecsetelése, a férfi menekülési kísérleteinek drámai leírása mindvégig feszültséget teremtenek a különben kevés mozzanatból álló cselekményben. A regény mélyebb értelme a homokkráter, melyben a férjét és gyermekét elvesztett fiatalasszony él, életfilozófiai jelkép. A városból jött tanár előbb szellemes, de hiábavaló terveket sző egyrészt saját menekülésére, másrészt a homokbasüllyedt falu helyesebb telepítésének ésszerűbb megoldására. Lassan azonban személyes meggyőződése, hogy a maga és a rászoruló asszony életét másként nem tarthatja fenn, csak a homok természete szerint kialakított, rettenetesen nehéz, de szükséges és hasznos munkával, rádöbbenti, hogy életének az az értelme, amit csinál. Úgy érzi, itt - bármilyen nagy áron - de megszabadult a modern társadalomból menekülésre kényszerítő magányérzetből is, mert a magány a kielégítetlen vágyálmok gyötrelme. S amikor az asszonyt gyermekszülés előtt az addig ellenségesen viselkedő falusiak elviszik és neki szabad mozgást biztosítanak, nem megy el. Tudja, hogy a szökésről még lesz idő gondolkodnia.

Abe Kobo nem annyira regényt vetít elénk, mint inkább életfilozófiát épít a magányból, a közönyből, azaz a "homokból", mely mindannyiunk körül létezik, s rajtunk múlik, hogy elsüllyedünk-e benne. Kawabata Hóország-a után ez a mű is bebizonyította, mennyire fontos az új japán prózairodalom magyarországi megismertetése.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez