Csingiz AJTMATOV

A FEHÉR HAJÓ

Ha valakinek két meséje van, s egyszerre mindkettőt elveszti, iszonyatos sötét űr támad gyermeki lelkében. Erről szól a regény. Hőse hétéves kirgiz kisfiú. Nagyapjával, az öreg Momunnál él az erdőben. Apja is, anyja is elhagyta: mindketten új családot alapítottak. A kisfiú legkedvesebb szórakozása, hogy nagyapja távcsövével az Őrhegyről figyel egy fehér hajót a távoli tavon, amelyen az apja talán matrózként szolgál. A kis erdei településen élet-halál ura a telepvezető, a nagyapa veje. Orozkul gonosz ember. Ha berúg - s elég sűrűn megteszi - veri meddő feleségét, durván beszél nagyapával, s mindenkinek parancsolgat. A gyerek egyetlen vigasztalása az iskola és nagyapa ősi meséi, például a Koronás Szarvas Anya, akitől a kirgizek származnak. A kisfiú egyszer csodadolgot lát: három gyönyörű iramszarvast, akik a hegyen túlról jöttek hozzájuk, közülük az egyik talán maga a szarvasős. Orozkul azonban, hogy hatalmát fitogtassa, a nagyapával lelöveti a Koronás Szarvas Anyát. Nagyapa kemény árat fizet engedelmességéért. A részegség semmit sem feledtető gyalázatában, az agyonvertek kínlódásával egyenlít tettéért, amit nem önszántából vitt véghez. A kisfiú mikor látja, hogy nincs már kihez fordulnia, nincs segítség, elindul lázáros tekintettel a folyó felé, már maga sem érzékelve káprázat-e vagy valóság, amikor hal képében elúszik a fehér hajó felé.

Az emberség és embertelenség egymást kizáró - és egy közösség életét súlyos megrázkódtatásokkal fenyegető - létét árnyaltan a jelképek erdején át vezetve bontja ki az író, amely csakis a gondolkodó olvasók együttműködésével válhat irodalmi valósággá.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez