|
Richard ARMOUR
ÉVÁVAL KEZDŐDÖTT
Az író történelmi múltba pillantó tükrében tizenhárom aszszony női,
emberi arcát, sorsuk és végzetük "asszonyi" lényegét kutatja.
Kifejező, hangulatteremtő jelzős alcímekkel utal legjellemzőbb
tulajdonságaikra: pontos lábjegyzetekkel és frappáns tanulságokkal
summázza az elmondottakat. Elsőként megismerjük a kíváncsi Évát, de -
mivel törvényszerű: ahol nő van, ott férfinak is lennie kell (az első
Nő esetében, tudjuk, épp fordítva volt, a nevezetes borda miatt) -
Ádám is színre lép. Hogy milyen volt Delila, az álnok, Helené, a
szépek szépe - akiért a költők írják "kilószám a verseiket, csupa
ölelkező rímmel" - megtudjuk e könyvből, sőt azt is, hogy miatta dúlt
kerek tíz esztendeig a trójai háború. A csábos Kleopátra "külseje és
belseje" is kitárulkozik előttünk. Természetesen ily Nagy Asszonyokról
nem kaphatnánk teljes képet, ha nem lenne szó a Férfiról, - szóval
Delila mellett Sámsonról, Kleopátra esetében Julius Caesarról. Ki volt
Lady Godiva, az exhibicionista vagy a családszerető Lucrezia Borgia,
akinek három mérgezőn-mérges házassága köztudott. Madame Pampadour,
aki XV. Lajos szeretője lett, nemcsak a férfit, de a kincstárt is
kimerítette. Maria Antoinette léha volt, még a fejét is elveszítette;
Hasonlóképpen szóesik fáradhatatlan Nagy Katalinról, az akaratos
Erzsébet királynőről. S itt van még a terméketlen (levelezése is az)
Joséphine, a háttérben Napóleon és főként Hippolyte, az ifjú francia
huszár; majd a kis Viktória következik, s végül a leselkedő Mata Hari.
|
