BÁN Zoltán András
AZ ELME SZABAD ÁLLAT
Mintegy tíz év kritikáiból, kritikai esszéiből, irodalmi
publicisztikáiból állította össze vaskos kötetét Bán Zoltán
András. A kritikus hatalmas anyagot tekintett át, látott el
széljegyzetekkel, elemzett és értékelt ennyi idő alatt: a kötet
szinte kisebb magyar irodalomtörténettel ér fel, megadván
néhány régebbi "kilátópontot"
Krúdy,
Márai,
Déry személyében,
életművében, hogy azután a maiak gazdagon tagolt sokasága
következzék:
Spiró Györgytől
Kornis Mihályig,
Kertész Imrétől
Bodor Ádámig,
Mészölytől,
Pilinszkytől
Hajnóczyig,
Esterházyig,
Garacziig,
Hazai Attilá
ig és persze tovább. És szinte minden
tárgyalt szerzőről eredeti, sokatmondó, jelentős mondandója van
a szerzőnek, aki ugyan jól ismeri a különféle kánonokat, ám
éppen nem igyekszik meglátásait, értékeléseit hozzájuk
igazítani: még oly szerzőkkel kapcsolatban is megalapozott
különvéleményekkel él, mint
Krúdy, mint
Ottlik, mint
Kardos G. György,
és nem kíméli az irodalmárokat sem,
Határ Győző
irodalomtörténetéről,
Szegedy-Maszák Márai-könyvéről igencsak
kemény szavakkal szól. "Az elme szabad állat" - idézi Bán
Zoltán András kötete címében Bornemisza Pétert, és ő valóban
szabadon, "megrendszabályozatlanul" szól hozzá az újabb magyar
irodalom legfőbb kérdéseihez. Az irodalomelmélet újabb
iskoláinak beszédmódjához még hozzá nem szokott olvasó számára
is érthető, élvezhető, követhető a kritikák hangja, pedig a
szerző éppen nem igénytelen teoretikus vonatkozásban sem, csak
épp meghagyja az elméleti állványzatot a maga
háttérfunkciójában.
.
|