Roland BARTHES

A SZÖVEG ÖRÖME

Miközben hazánkban a marxista, szocialista-realista kritériumrendszerű esztétika regnált, a világ irodalomelméletében lüktető hullámokban keletkeztek új és új iskolák, érdekes irodalmi elméletek. Ezek egyike-másika valahogy átjutott a kulturális vasfüggönyön, és a háború utáni francia irodalomelmélet nagy alakjának, Roland Barthesnek például jelent is meg könyve magyarul (Válogatott írások /1976/; Mitológiák /1984/), legfontosabb gondolatait tartalmazó esszéi azonban csak most olvashatók magyarul először. Pedig a szövegvizsgálat, a recepcióesztétika számos itt fellelhető gondolata - mint Babarczy Eszter az utószóban megjegyzi - ma már közhelyszámba megy. A karcsú, de fontos írásokat tartalmazó és a szerző egész gondolkodói pályáját reprezentáló esszégyűjtemény megjelenése "jól van időzítve", hiszen nemrégiben jelent meg Angyalosi Gergely Barthesről szóló könyvet (1996).
Az összeállításnak két pillére van. Az egyik a nyitó esszé, amely a marxizmus és strukturalizmus határán áll, ez az a nevezetes írás, amelyre nagyon sokan és sokat hivatkoztak (Az írás nulla foka); a másik a kötetzáró, egyben címadó esszé. Az utóbbiban keresetlen, írói jellegű szubjektivitással a befogadás, az olvasás eleven, szellemi-érzéki gyönyörűségeit állítja a szerző előtérbe (olvasáskutatóknak is sok megszívlelendő szempontot adva). Talán a kisebb, az 1970-es években született tanulmányok jelenthetik a modern irodalomtudomány fontos téziseit: A szerző halála az írói bibliográfiákra épített kutatásokat, feldolgozásokat bírálja; Az olvasásról a személyesség, a vágy receptív szerepéről szól; A műtől a szövegig módszeresen végighalad azokon a lépéseken, amelyek az egységes műegésztől a szövegfolyamat vizsgálatáig vezet.
A könyv meggondolandó, helyenként egyenesen élvezetes írások gyűjteménye - a felsőoktatási irodalompoétika-oktatás hasznosítja majd.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez