Ambrose BIERCE

BAGOLY-FOLYÓ
(Elbeszélések)

Ambrose Gwinett Bierce, a 19. század végi - 20. század eleji Amerika egyik kiemelkedő prózaírója, mondhatni szükségképpen koronázta életművét egy olyan - azóta is gyakorta hivatkozott, idézett - aforizma-gyűjteménnyel, melynek Az Ördög szótára címet adta, s amelyben az alábbi meghatározását nyújtotta a realizmusnak: "A természetleírás művészete, ahogy azt a varangyosbékák látják. Egy vakond által festett tájképet elöntő báj, vagy egy történet, melyet egy zöld araszoló hernyó írt". S bár biztosan ironizált a szerző, egy bizonyos: ő másfajta novellákat vetett papírra. Hátborzongatóan izgalmasakat, ördögien kegyetleneket, lélektanilag egyszersmind kíméletlenül pontosakat. Bierce-nek szó szerint félelmetes humora van, melyet elbeszélése válogatja - nevezhetünk morbidnak, gonosznak, groteszknek, keserűnek, szenvtelennek is. Minden helyzetnek meglátja vagy megteremti a fonákját, és alighanem egyetlen dolgot tisztel csupán - az íráson kívül persze: a halált.
Nem az egyes ember halálát, mert azt a természettudós pontosságával és hűvös objektivitásával írja le, hanem a halált, amely minden esetben győzedelmeskedik. Ezért is választja novellái zömének témáját a polgárháború eseményeiből, kötete mégsem válik egysíkúvá, unalmassá. Bierce ugyanis kimeríthetetlenül ötletes a fenyegető közeli halál elkerülésére tett erőfeszítések kudarcának bemutatásában, megérzékítésében. A címadó novella hőse például háromszoros haláltól menekül meg - gondolatban persze - néhány pillanat alatt (a felakasztástól, a vízbe fulladástól és az agyonlövéstől), míg ténylegesen éppen nyakát szegik; Az ember és a kígyó Harker Brayton-a, egy kígyóbűvölő szemeitől akar szabadulni - egészen a végzetes szívinfarktusig, s csak utóbb derül ki a kígyóról, hogy kitömött példány, a szeme pedig gombból volt. Jerome Searing-nek, a Harc közben eltűnt felderítőjének mozdulatlanságra kárhoztatottságában tulajdon puskájával kell farkasszemet néznie; Staley Fleming hallucinációiban rendre egy hatalmas újfundlandi kutyát lát az ágyánál, amint fenyegetően nézi őt - egy elmeorvos a segítségére siet, de már hiába, mert átharapott torokkal találják meg őt. De könnyed anekdotázása sem ment a borzalmaktól, az akasztófahumortól (Nyáréji történet; John Mortonson temetése; Jupiter Doke dandárparancsnok; A kényes tehén, halálos kórjóslat; A sír mélye stb.) Bierce erőteljesen megformált szövegei végső soron az élet abszurditásainak felismerésére késztetik olvasójukat, művészi erejük pedig a rémhistóriák kedvelőin túl - minden felnőtt olvasó figyelmére érdemes.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez